
„Hangosan kiáltok az Úrhoz, hangosan könyörgök az Úrhoz. Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat.” (Zsoltárok 142:2–3)
Tanuld meg a zsoltárokat imádkozni! Az emberi érzések teljes skáláját feldolgozzák a hálától a haragig, félelemig, magányosságig, gyászig. A zsoltáros nem hagy ki semmit. Nem úgy mutatja be az életet, amilyennek látni szeretnénk, hanem olyannak, amilyen: „Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat.” Istenre zúdítja, ami benne van, megengedi magának, hogy érezze mindezeket. Ehhez bátorság kell, főleg akkor, ha nem akarod, hogy mások meglássák, hogy szenvedsz.
John Ortberg írta: „Annyira bánkódtam a kudarcom miatt, hogy nem voltam hajlandó beismerni és tanulni belőle. Ezért nem tudtam meggyógyulni, nem tudtam továbblépni. Olyan mélyre el akartam temetni a fájdalmat, hogy soha senki ne láthassa, hogy ott van – még én se.” Ismerősen hangzik? A Biblia nem azt mondja, hogy ne éljük meg a gyász folyamatát, csak arra figyelmeztet, hogy ne ragadjunk benne! „Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.” (Zsoltárok 30:6) Ahhoz, hogy elérjünk az ujjongás reggeléhez, végig kell mennünk a sírás éjszakáján.
Imádkozz – a depresszió és kétségbeesés ellen!
Uram, hozzád kiáltok, hogy szabadíts ki a kétségbeesés szorításából! Néha olyan nehéz elviselni mindazt, amin keresztülmentem, és úgy érzem, hogy megfulladok a súlya alatt. Köszönöm, hogy te mindig meghallod segélykiáltásomat. Kérlek, emelj fel a sárból és iszapból, és állítsd a lábamat a reménység szilárd talajára!
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…