Egyetlen könnycsepp sem hullik hiába.
Minden Isten előtt kinyilvánított fájdalom,
harag és szenvedés egy lépés előre.

 

1. Figyelj a szíved kiáltására!

„Hangosan kiáltok az Úrhoz, hangosan könyörgök az Úrhoz… Hozzád kiáltok, Uram… Figyelj esedezésemre, mert igen elesett vagyok!” (Zsoltárok 142:2,6–7)

A fájdalomból a gyógyulás felé vezető út mindannyiunk számára egyedi, de minden esetben azzal a pozitív lépéssel kezdődik, hogy meghalljuk saját szívünk gyógyulásért könyörgő kiáltását, és beismerjük, hogy szükségünk van Istenre.

Néha nagyon is tudatában vagyunk összetörtségünknek, más esetekben viszont már olyan régóta elhallgattattuk szívünk kiáltását, hogy teljesen érzéketlenné váltunk, mert úgy próbáltunk megbirkózni a helyzettel, hogy elkülönítettük magunkat a fájdalomtól. Most kötelezd el magad, hogy odafigyelsz szíved kiáltására!

Gondold végig:

„A változás, az igazi, biblikus gyógyulás akkor történik meg, ha mindenestől elégedetlenek vagyunk szívünk és lelkünk állapotával.” (Dan Allender) Eleged van már a fájdalomból, amit cipelsz? Amíg ezt az utat végigjárod, gondolj arra, mire vágyik a szíved! Ha nehezedre esik tudatosan átérezni érzéseidet, imádságban kérd Istent, hogy tárja fel összetörtségedet!

 

2. Határozd el, hogy megújulsz!

 „Azt akarom, hogy az életem arról szóljon, amit Isten tett, nem arról, amit az a személy tett velem. Meg akarok újulni.” (Névtelen)

Bármennyire is vágyik a szívünk a gyógyulásra, nem tagadhatjuk, hogy a bántalmazottsággal és az általa okozott érzésekkel való szembenézés nehéz lesz. A szívünknek vágynia kell a gyógyulásra, de eltökélten kell törekednünk a gondolkodásmódunk megváltoztatására is. Néha sokkal több a feladatunk ezzel, mint gondolnánk, de ha határozottan döntöttünk a megújulás mellett, akkor ez a döntés olyankor is segít továbbmenni, amikor legszívesebben feladnánk.

A gondolkodásmód megújulása (ld. Róma 12:2) nagyon fontos része a gyógyulás folyamatának. Isten arra hív, hogy átgondoljuk és újraértelmezzük azt, mit gondolunk róla, önmagunkról és másokról. Ő segít felismerni és kitakarítani gondolkodásmódunkból a hazugságokat, amelyeket a bántalmazás teremtett meg. Ne feledd, a megújulás nem az identitásod elvesztését jelenti, hanem az életed szeretetteljes újrateremtését!

Tedd fel magadnak a kérdést:

Aggódtál valaha amiatt, hogy nem vagy elég erős; vagy mondtad magadnak azt, hogy ezzel nem tudsz megbirkózni? Jó hír: a lényeg nem az, te mire vagy képes, hanem az, hogy Isten mire képes! Ő meg fogja adni neked az erőt, amire szükséged van.

 

3. Keress kapcsolatot! Legyen segítőtársad!

 A lélek nem gyógyul meg szeretetteljes kapcsolat nélkül.

Nem bölcs dolog egyedül elindulni a bántalmazottság feldolgozásához vezető úton. Kulcsfontosságú lépés, hogy legyen valakid, akinek elmondhatod, hogy mi történt, akivel megbeszélheted feltörő érzéseidet. Létfontosságú, hogy kapcsolatban legyünk más emberekkel, akik előtt fel tudjuk tárni a múltat, de bölcsen át kell gondolnunk, kivel osztjuk meg életünk fájdalmas részleteit.

Sokak számára hatalmas segítség, ha egy szakértő keresztyén lelkigondozó segít feldolgozni a velük történteket, vagy el tudják mondani fájdalmas tapasztalataikat egy támogató házastársnak, barátnak vagy lelkipásztornak. Ne feledd, segítségre lesz szükséged az úton!

Gondold végig…

Ki az a megbízható ember az életedben, akit magaddal hívnál erre az útra? Ha nem vagy biztos benne, akkor keress lelkigondozói vagy lelkisegély-szolgálatokat, ahol szakértő segítséggel állnak rendelkezésedre.

Imádkozz – hogy legyen bátorságod kimondani!

Vigasztalás Istene, te soha nem kérted, hogy némán szenvedjek vagy egyedül küszködjek. Kérlek, adj bátorságot, hogy beszélni tudjak arról, amit átéltem; hogy megtörjem a hallgatást, amely oly sokáig börtönbe zárt. De törékeny vagyok, és rémisztő a gondolat, hogy el kell mondanom a történteket. Kérlek, adj bölcsességet, hogy tudjam, kivel beszéljek, és neki is adj bölcsességet, hogy tudja, hogyan támogasson!