„Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt.” (Efezus 4:31)

Egy embert csörgőkígyó mart meg. Rohantak vele a kórházba. „Halálos a harapás?” – kérdezte az ember az orvostól. „A harapás nem, de a méreg igen” – felelt a doktor. A „harapások”, amiket másoktól elszenvedsz, fájdalmasak és felzaklatók, de nem halálosak. Általában nem az pusztít el, ami veled történik, hanem az, ami utána történik benned. A keserűség, mint a kígyóméreg, először megmérgezi a gondolataidat, aztán a kapcsolataidat. Újra meg újra felidézi emlékezetedben a fájdalmat, míg végül elural mindent az életedben, és megfoszt az Isten által tervezett jövődtől. De nem kell, hogy így történjen! A keserűséget le lehet győzni. Isten azt akarja, hogy szabadulj meg a keserűségtől és haragtól. Márpedig amit ő parancsol, annak a teljesítéséhez megadja kegyelmét is.

Péter azt kérdezte Jézustól: „Hányszor kell megbocsátanom a testvéremnek? Még hétszer is?” Jézus így válaszolt: „Nemhogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is” (ld. Máté 18:21–22). Másként fogalmazva: bocsáss meg újra és újra, amíg többé már nem zavar a dolog!

Mi okozza a keserűséget? A tartogatott harag. Isten azért tervezte a haragot, hogy arra ösztönözzön: merítsünk erőt tőle a problémamegoldásra; máskülönben állandósul. Ha a probléma megoldódik, a harag is eloszlik. De megtörténhet az is, hogy a harag tartós keserűséggé válik, ha folyton azzal foglalkozunk, mit tettek velünk, és ellenségessé, ítélkezővé, bosszúszomjassá válunk.

„Meg lehet egyáltalán állítani a haragot?” – kérdezed. Igen, Isten segítségével uralkodhatsz a reakcióidon és a viselkedéseden, és halálra éheztetheted a haragodat. „A Lélek gyümölcse pedig… önmegtartóztatás.” (Galata 5:22–23)