„Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment.” (Máté 13:24–25)

A zűrzavaros időkben az ellenség megpróbál gyomot vetni a gabonaföldedbe. Lehet a konkoly adósság vagy válás, bántalmazás vagy elhagyottság; nem is annyira az számít, min mentél keresztül, hanem hogy mit hagyott az maga után benned: szörnyű kétségeket. Ha nem akarod, hogy a jövőd a múltad másolata legyen, ne tápláld tovább azt, aminek meg kell halnia! Ha nem így teszel, akkor továbbra is élősködik majd rajtad, elszívja az erődet és az örömödet. Ne tápláld, mint egy örökké éhes jószágot, hanem inkább ivartalanítsd! Akkor többé nem lesz rád nézve fenyegetés, és nem fog szaporodni az életedben.

Azt kérded, hogyan? Úgy, hogy megbocsátasz, „ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban” (Efezus 4:32). Ez azt jelenti, hogy újra és újra megbocsátasz, amíg a bántalom el nem veszti hatalmát feletted, amíg már nem hat ki többé a szavaidra, és nem befolyásolja a gondolataidat. Isten azt mondja: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni” (Ézsaiás 43:18–19). Isten ezt nemcsak megparancsolja, de képessé is tesz a teljesítésére. Azt mondja, hogy képes vagy újat kezdeni. Át tudod segíteni problémás gyermekedet a válságos időszakon, ápolni tudod beteg házastársadat, el tudsz jutni a részmunkaidős állásból a vezető pozícióig. Képes leszel minderre, „mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van” (1János 4:4).

Imádkozz – és akarj megbocsátani!

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy te sosem vontad meg bűnbocsánatodat tőlem, bármit is tettem. Szeretnék megbocsátani, ahogy te megbocsátasz, de megvallom, hogy nagyon nehezemre esik, főleg olyankor, ha azokra gondolok, akik fájdalmat okoztak nekem. Kérlek, mutass rá Lelked által, ha a meg nem bocsátás elfojtja életemet, és segíts gyorsan elengedni a neheztelést és keserűséget!