Ádám azt mondta Istennek: „Éva vett rá” (ld. 1Mózes 3:12); Éva pedig azt mondta Istennek: „az ördög szedett rá” (ld. 1Mózes 3:13). A kifogáskeresés és mások hibáztatása szinte beépült a DNS-ünkbe, és amíg nem lépünk túl rajta, addig megrekedünk, és nem tapasztaljuk meg az igazi boldogságot.

Van egy megállapítás, amin érdemes elgondolkodnunk: mi vagyunk azok, akire vártunk – senki más nem fog jönni! Ha hajlandó vagy vállalni a felelősséget az életedért, rájössz, hogy nem számít, mit tesznek vagy nem tesznek mások veled vagy érted. Te döntesz arról, hogy továbbmész-e álmaid felé vagy sem.

Erre nagyszerű példa Abraham Lincoln, az Egyesült Államok 16. elnökének élete. Nem sokat hallunk kudarcairól, mert a győzelmei annyira híresek. Az élete nagy részében azonban túlerővel állt szemben. Kentucky erdőségeiben született, és csak néhány hónapig járt iskolába. Az édesanyja meghalt, amikor még csak kilenc éves volt. 1849-ben elutasították, és nem ő lett a General Land Office főbiztosa. Elvesztette a szenátusi választást 1855-ben és 1858-ban. De a legfájdalmasabb vesztesége fiainak halála volt: egyikük négy, másikuk tizenkét éves korában halt meg. A polgárháború legsötétebb éveiben ezt mondta: „Megteszem a tőlem telhető legtöbbet, és tudom, hogy hogyan tegyem… és szándékomban áll mindvégig megtenni.”

Ha valaki vagy valami fájdalmat okozott, két választásod van:

a) Üldögélsz a panaszkodás kapujában, mint egy leprás, aki már csak a halált várja (ld. 2Királyok 7:3).

b) Előállsz egy tervvel, és azt mondod: „Én túl értékes vagyok ahhoz, hogy meghaljak, elég kitartó vagyok ahhoz, hogy ne várjak mások könyörületére, és elég kreatív vagyok ahhoz, hogy ne tekintsem a sorsomnak azt, hogy mások elutasítanak.”

Adj magadnak 10% esélyt arra, hogy tévedsz, 50%-os esélyt arra, hogy elárulnak, és 100% elkötelezettséget arra, hogy bízni fogsz Istenben, mész előre, és túléled az egészet!

Pál megpróbáltatásai idején nem azt mondta „mindezek nem ártanak nekem”, hanem azt: „én mindezekkel nem gondolok”. Nagy különbség! Megértette, hogy ami benne történik az fontosabb, mint az, ami vele történik.

Ha kész vagy felhagyni önmagad és mások hibáztatásával, Isten erőt fog adni ahhoz, hogy változtass.

 

Mélybenéző

- Mit éreztél, amikor valaki hibáztatott?
- És rád mennyire jellemző, hogy másokra hárítod a felelősséget?
- Amikor hibázol, miből éreznéd, hogy akkor is szeretnek?

Imádság

Uram, köszönöm, hogy ismered a fájdalmamat; sérelmeim és kudarcaim is előtted vannak. Kérlek, némítsd el az önvád hangjait a fejemben, és add, hogy fel tudjak hagyni mások hibáztatásával! Ma hittel feltekintek rád, és vállalom a felelősséget a saját életemért. Köszönöm, hogy te vagy bennem a változás motorja és hajtóereje! Ámen.