Az, ha megadod magad Istennek, nem gyengeség, hanem bölcsesség! És ezzel a két lépéssel kezdődik:

1) „Csendesedjetek el!” Nyugodjatok meg! Az aggodalomból születő tevékenykedés gátolja Istent, hogy hatalmasan megnyilvánuljon az érdekedben. Ez nem azt jelenti, hogy passzív vagy lusta lehetsz, azt jelenti, hogy tedd azt, amire Isten utasít, anélkül hogy le akarnád előzni őt! Engedelmeskedj neki azzal, hogy lassítasz és vársz! Miért? Hogy meggyőződhess róla, békességed van-e azokkal az ötletekkel kapcsolatban, amelyekről úgy érzed, Istentől kaptad őket (ld. Kolossé 3:15).

2) „Tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” Ehhez el kell ismerned, hogy te nem vagy Isten! Amikor nem engedelmeskedsz Istennek, nem kérsz tőle tanácsot, vagy nem ismered fel az ő időzítését, azzal letaszítod őt a szíved trónjáról, és megpróbálod elfoglalni az ő helyét.

Egy humoros példázat szerint egy ember állt a menny kapujában. Péter így szólt hozzá: „Nevezz meg egy jó cselekedetet, amit tettél!” Az ember így válaszolt: „Nos, egy motoros banda megfenyegetett egy nőt, ezért behúztam nekik, kirúgtam alóluk a motorjukat, és kitéptem az orrukból a karikát.” Péter kíváncsian megkérdezte: „És mikor történt mindez?” „Úgy fél perccel ezelőtt” – felelte az ember.

Amire nem az Úr hív, azt ne tedd! Meg kell tanulnod különbséget tenni Isten hangja és a saját ötleteid között.

Eugene G. Grace, aki a Bethlehem Steel [Bethlehem Acélművek] vezérigazgatója volt 1916-tól 1945-ig, ezt mondta: „Ezernyi mérnök van, akik meg tudnak tervezni hidakat, ki tudják számolni az igénybevételt és a feszültséget, ki tudják dolgozni a gépek specifikációit. De az igazán nagyszerű mérnök az, aki meg tudja mondani, hogy meg kell-e egyáltalán építeni a hidat vagy a gépet, és ha igen, akkor hol és mikor.” Ha először a miértre válaszolsz és csak aztán a hogyanra, az arra késztet, hogy elgondolkodj a valódi motivációidon és azon, honnan erednek a céljaid, honnan ered a látásod.

Ha Isten a forrás, akkor ő lesz az erőforrás is hozzá. Henry Ward Beecher 19. századi amerikai lelkész mondta: „Az ember ereje abban áll, hogy megtudja, merre halad Isten, és ő is ugyanarra induljon.” Tarts lépést az Úrral, vedd fel a Szentlélek ritmusát, és mozdulj pontosan úgy, ahogyan ő mozdul!

Soha ne gondoljuk, hogy feloszthatjuk az életünket úgy, hogy bizonyos részeire ezt mondjuk: „Ebben a kérdéskörben, ebben az időszakban, ebben a helyzetben egymagam cselekszem. Ebben a másik kérdésben, más időszakban, más körülmények között pedig a bennem élő Szentlélek ereje által cselekszem.” A Szentlélek nem jön-megy az életünkben. Ő mindig velünk van! „…őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.” (ApCsel 17:28) Az az irány, amerre ő visz téged, mindig a jó irány, az ő időzítése mindig a legjobb időzítés és a következmények mindig a jó következmények.

Add hát meg magad Istennek, és mozdulj együtt vele!

 

Mélybenéző

- Az önátadás olyan, mint egy túra Istennel. Készen állsz az indulásra? Netán már úton vagy? Vagy a csúcson élvezed a szabadságot, amit a neki átadott élet nyújt? Te hol tartasz most?

Imádság

Megadom magam neked, Istenem. Nélküled egy tapodtat sem akarok mozdulni, szükségem van rád minden egyes lépésnél az úton! Te mindenható, mindentudó, élő Isten vagy! Kérlek, adj bölcsességet nekem, hogy meg tudjam különböztetni a te vezetésedet a saját ötleteimtől! Nem megyek a saját fejem után. Csak te ismered az utat, téged foglak követni! Ámen.