Imádkozd az elengedés imáját!

„Az ok nélkül való átok nem száll az emberre.” (Példabeszédek 26:2 Károli)

Stormie Omartian írónő olyan anya mellett nőtt fel, aki azt mondta neki, hogy nem ér semmit. Bezárta Stormie-t egy szekrénybe, mert látni sem bírta őt. Stormie később ezt írta: „Egy beteg elméjű anya nevelt fel… És az ő viselkedése bűntudatot, reménytelenséget, gyámoltalanságot és mély érzelmi fájdalmat keltett bennem. Fiatal nővé érve még mindig be voltam zárva – csupán annyi volt a különbség, hogy a határok nem fizikaiak, hanem érzelmiek voltak – egy mély, folyamatosan jelen lévő fájdalomba, ami önpusztításban és bénító félelemben nyilvánult meg. Évekkel később [egy keresztyén tanácsadó segítségével] megtanultam, hogy az olyan mélyen gyökerező meg nem bocsátást, mint az enyém, rétegenként kell felfedni. Egy napon késztetést éreztem, hogy így imádkozzam: „Uram, adj olyan szívet anyám felé, amilyen a tiéd.” Hirtelen látomásban magam előtt láttam őt olyan gyönyörű, vidámságszerető, tehetséges nőként, aki egyáltalán nem hasonlított arra a személyre, akit ismertem… olyannak láttam őt, amilyennek Isten teremtette, nem olyannak, amilyenné vált. Milyen csodálatos kinyilatkoztatás! Azonnal összeállt bennem a kép a múltjáról – az édesanyja tragikus halála… szeretett nagybátyjának és nevelőapjának öngyilkossága, az elhagyottság érzése, bűntudat, keserűség és meg nem bocsátás… Isten szívének érintése olyan megbocsátást hozott, hogy amikor anyám meghalt… nem volt bennem felé semmilyen rossz érzés. Sőt, minél inkább megbocsátottam neki, Isten annál több szép emléket juttatott eszembe…

Az emberek gyakran azért olyanok, amilyenek, mert az élet olyanná formálta őket, az igazi történetüket egyedül Isten ismeri. Ahhoz, hogy élvezni tudd mindazt, amit Isten neked szánt, imádkozd az elengedés imádságát, és engedd el a múltat!” Csak ekkor tudsz továbblépni.