Több éve már, mégis élénken emlékszem, milyen volt – egy agyalapi mirigyet érintő daganatos elváltozás okán – legelőször átesni MR-vizsgálaton. Alapvetően fájdalommentes eljárásról van szó, ugyanakkor van annak szorongáskeltő hatása, ha nagyjából egy órán át a készülék alagútjában kell feküdni mozdulatlanul, miközben nagyon hangos kattogó, sípoló, zakatoló hangokat hallat a föléd tornyosuló gépezet. Egy későbbi vizsgálat során ráadásul valami oknál fogva – rossz testhelyzet, hosszan tartó izomfeszültség, túl gyorsan beinjekciózott kontrasztanyag miatt – pár percig olyan fájdalom és forróság futott végig a hátgerincemen egészen a fejemig, hogy izzadtságban úszva azt éreztem, nem bírom tovább, és megnyomom a pánikgombot. De kibírtam, mert nem voltam egyedül. Végig Istenhez imádkoztam, és Ő mintha betakart volna: pánikot leküzdő békességet adott nekem. Így volt ez akkor is, amikor az eredményekre vártam, ezért tudtam remélni, hogy jó híreket kapok.

Kétségbeejtő helyzetek bármikor adódhatnak, de Isten jelenléte biztos menedék. „Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el” (Zsoltárok 91:5–7) – szól az ígéret.

Van azonban egy feltétel, aminek eleget kell tenned: „Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak…” (9. vers). A zsoltár szavai csak arra érvényesek, „aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen” (1. vers). Vagyis: Isten védelmet és békét ígér neked, ha közel maradsz Hozzá. Ha fogod a csomagjaidat, és odaköltözöl Hozzá mint állandó lakó. Mi sokszor csak futó vendégek vagyunk: ha megpróbáltatások érnek, meghúzzuk magunkat Nála, de amint újra jól mennek a dolgaink, kisétálunk az ajtón, és megyünk a magunk útján. Pedig „hajlék az örökkévaló Isten” (5Mózes 33:27 Károli). A hajlék lakóhelyet, otthont jelent.

Te otthon érzed magad Istennél? Kerested már úgy Őt, mint akit honvágy kínoz?

Megpihentél már Nála úgy, mint aki hazatalált?

Nagyon megragadó kép a Bibliában Istennel és velünk kapcsolatban a tyúkanyó és a csibék hasonlata. Egyszer maga Jézus használja (ld. Lukács 13:34), de számos helyen olvashatunk arról, hogy az Úr „szárnyai” alatt menedék vár: „Könyörülj, Istenem… Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem” (Zsoltárok 57:2); „Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz…” (Zsoltárok 91:4).

Biztosan láttál már kotlóst a csibéivel együtt. Még ezektől az egyszerű teremtményektől is tanulhatunk! Figyeld csak meg, mit tesznek a kiscsibék: ha megijednek, a tyúkanyó szárnyai alá rejtőznek, ám ha nincs veszély, akkor is folyamatosan a közelében maradnak – bárhová megy, követik. Így kellene követnünk az Urat nekünk is: közelről. A félelmet elűző béke titka ez: lakozást venni Isten jelenlétében.

Keresd hát Őt ima és bibliaolvasás által naponta, legyen a Vele való kapcsolatod személyes, bensőséges és közeli!