Bízhat rád Isten pénzt? Van hozzá bátorságod, hogy nyilvánosan mondj neki köszönetet azért, amit neked adott? Észrevetted már, hogy néhányan, akik dicsőítettük Istent, amikor nagyon kevesünk volt, hirtelen az imázsunkra kezdünk koncentrálni, amikor jóra fordul a sorunk? Istent hívjuk, amikor bajban vagyunk, de amikor újra lábra állunk, felhagyunk azzal, hogy az áldásokat számoljuk, és elkezdjük a pénzünket számolni.

Isten figyelmeztette az izráelitákat: „Ha jómódúvá leszel… szép házakat építesz… lesz sok ezüstöd és aranyad… akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és ne feledkezz el az Úrról, aki kihozott téged… a rabszolgaságból!” (5Mózes 8:12–14 parafrázis). Ezt nevezzük úgy, hogy „pénzügyi amnézia”.

Izráel pénzügyi amnéziájában nem volt semmi új; ez mindig bekövetkezik, ha elkezdesz abban hinni, hogy „az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot” (5Mózes 8:17).

Isten nem ítéli el a sikert, Ő az elbizakodottságot ítéli el! Ha nagyon kevesed volt, és hirtelen bejutsz az „Ígéret Földjére”, könnyű elfeledkezni arról, hogy honnan jöttél. Néhány ínyenc falat, egy márkás öltöny és egy ház a „jó környéken” elfeledtetheti veled a tegnapi használt ruhát!

Soha ne feledkezz bele annyira az áldásokba, hogy elmulaszd elismerni Azt, aki megáldott! Hiszen nincs semmid, amit ne Isten adott volna!

A mai ige tehát számodra is ez: „Vigyázz, el ne feledkezz Istenedről, az Úrról!”