Shelly Smith, akinek a családja 40 000 dolláros hitelkártya-adósságot halmozott fel, ezt mondta: „Állandóan aggódunk… egyszerűen nem élhetünk így tovább.”

Ezért: először visszafizették a hitelkártyán lévő legnagyobb kamatot számláló tartozást. Ez bátorító volt, mert láthatták, hogy az adósság csökken. Pál azt mondja: „fizessétek meg, amivel tartoztok”, mert ha nem tesztek eleget pénzügyi kötelezettségeiteknek, „…magatokat a kölcsönadó hatalma alá adjátok” (Példabeszédek 22:7 TM).

Smithszék áttértek a kizárólagos készpénzhasználatra. Kiszámították az átlagos heti kiadásukat, és készpénzt különítettek el a fedezésére. Miután ezt megtették, megállt a költekezés. Máshol is visszafogták a kiadásokat. Ez egyenesben tartotta és megfontolttá tette őket a pénzkezelési szokásaikban.

Megszabadultak a feleslegtől. Pállal ellentétben, aki megtanulta, hogy boldog legyen és megéljen bőségben és szükségben is (ld. Filippi 4:11–12), Smithszéknek sok mindenük volt. Ötletszerűen vásárolt dolgok, kéretlen ajándékok, rokonoktól kapott cuccok. Most eladták mindezt, odaadták Istennek a tizedet, és a maradékot az adósságaik törlesztésére fordították.

Tárgyaltak a hitelezőkkel. Ez nem könnyű, de összeszedve a bátorságodat, te is felhívhatod a hiteleződet, és általában ki tudtok dolgozni részletfizetési feltételeket. Például Shelly azt mondta: „Abban a hónapban, melyben nem tudtunk 100 dollárt törleszteni, beleegyeztek az 50 dollárba.”

Úgy lehet megszabadulni az adósságtól, hogy megváltoztatjuk azokat a szokásainkat, amelyek bajba juttattak minket. Ez könnyű? Nem, de fegyelemmel és Isten segítségével meg lehet csinálni.