Tegyük fel, hogy Tomi szorgalmasan készült a matekdolgozatára. Áttanulta a hétvégét, még focizni sem ment ki. Eljön a nap, megkapja a feladatlapokat, és hibátlanul megold mindent. A jegye: csillagos ötös! Peti, a padtársa, tanulás helyett inkább focizott, meg számítógépes játékokat játszott. Jó sokat. A kérdéseknek persze csak alig a felére tudta a választ. Jegye? A tanárnő nem szeretné, ha rosszul érezné magát Peti, így csillagos ötös! Vajon mit szólna Tomi ehhez?

Nagyon abszurd történet, de néha ezt várnánk a való élettől. Ha Isten így gondolkodna, a talentumok példázata (Máté 5:25) azzal záródna, hogy a ház ura egyenlően elosztotta vagyonát szolgái között, befektetésüktől és munkájuktól függetlenül. Mit mond a Biblia ehhez képest arról a szolgáról, aki a kudarctól való félelmében nem mert befektetni? „Te gonosz és rest szolga, (…) el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamatostul kaptam volna vissza azt, ami az enyém. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van!” (Máté 25:26–28)

Ha valaki nem igyekszik befektetni és kamatoztatni javait, úgy várhatóan még annak a kicsinek az értéke is a töredékére fog csökkenni, amivel rendelkezik. Ha valaki könyvet ír, és 2 embernek tud vele segíteni, akkor várhat érte 2 egységnyi bért. Ha 10 millió könyvet ad el, és ennyi embernek tud segíteni, akkor úgy igazságos, ha 10 milliónyi fizetséget kap érte. A példázatban szereplő szolgák közül a legvagyonosabb kapta még azt a kicsit is, amit a lusta szolga nem fektetett be.

A Biblia szerint tehát az egyenlőség nem igazságos. Valójában az igazságos az, ha nincs egyenlőség, és mindenki a tehetsége és munkája által növelheti vagyonát.

Az „összeesküdtek ellenünk”, a „másnak lejt a pálya” vagy a „mi van, ha elbukom?” a pénz elveszítésének félelméből eredő gondolatok. A Biblia viszont azt tanítja, hogy: „A bölcsesség kezdete az ÚRnak félelme” (Példabeszédek 9:10).

Sokaknak közülünk a pénz a legnagyobb próbatétel. Jézus ezt így fogalmazza meg: „Ha tehát a hamis mammonon [a földi gazdagságon] nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit [a mennyei kincseket]?” (Lukács 16:11 NLT). Egyenes arányosság van aközött, hogyan használod a pénzed és az életminőséged között. A kérdés tehát ez: jól bánsz-e a pénzeddel, hogy Isten még többel áldhasson meg?