Dr. Norman Vincent Peale a nagy gazdasági világválság idején fiatal lelkész volt. A fizetését kétszer is csökkentették. Így emlékszik vissza: „Mindenki rémült és búskomor volt. Az üzletek csődbe mentek. Senki sem tudott kölcsönt felvenni. A nyomás egyre nagyobb lett, és életemben először valóban féltem. Azt mondtam a feleségemnek: »Kétségbeejtő helyzetben vagyunk, nem tudjuk fizetni a számláinkat. Mit tegyünk?« A válasza megdöbbentett: »Kezdjünk el tizedet adni!« »Micsoda? Hiszen ez lehetetlen!« – mondtam. »Nem lehetetlen – felelte –, hanem elengedhetetlen. Meg fogunk élni a fizetésed 90%-ából. A tizedadás a hit cselekedete, és ha van olyan kicsi hitünk, mint egy mustármag, akkor semmi sem lehetetlen«.

Igaza lett, megéltünk. Nem dúskáltunk a pénzben, de mindig volt elég.” A Biblia azt mondja: „Az Úr áldása gazdagít meg…” (Példabeszédek 10:22).

Isten meg tud áldani, ezen képessége nem függ attól, hogy milyen a gazdasági helyzet. Ha tiszteled Őt a tizededdel és adományaiddal, azt ígéri: „…megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok. Elriasztom tőletek a sáskákat, nem pusztítják el földetek termését, nem teszik tönkre szőlőtöket a határban – mondja a Seregek Ura” (Malakiás 3:10–11).

Azt mondod, neked is alig van, amiből megélj? John D. Rockefeller gyakran idézett mondása így hangzik: „Nem lettem volna képes tizedet adni, amikor a jövedelmem elérte az egymillió dollárt, ha nem adtam volna tizedet már a legelső fizetésemből, ami heti 1 dollár 50 cent volt.” A tizedadás azt mutatja, hogy legyőzted az önérdekedet és a hiánytól való félelmedet.

Ez a hit kifejeződése – és ne feledd: Isten mindig megjutalmazza a hitet!