Jim Penner így emlékezik: „Hideg, havas nap volt, amikor anyánk elvitt minket a húgommal a gyülekezetbe. A Sziklás-hegység lábainál lakva hozzászoktam ahhoz, hogy csúszós az út. Emlékszem, anyám feszült volt... Remélte, hogy az autónak lesz elég tapadása ahhoz, hogy be tudja venni a kanyart anélkül, hogy belerohanna az előttünk haladó kisteherautóba. A gumijai kopottak voltak – a prioritási listánkon, amely magában foglalta az ételt és a lakhatást, az új téli gumik meglehetősen hátul álltak a sorban. Amikor anya aznap pénzt dobott a perselybe, arra gondoltam, hogy jobb dolgokra is felhasználhatná. Ő pedig beadta a tizedet! Isten bizonyára megértené, hogy mennyi mindenre van szükségünk otthon. Anyán azonban valami furcsa elégedettség látszott… a minden értelmet meghaladó békesség, hogy jókedvvel és hálásan adott az Úrnak… Az istentisztelet után odajött hozzá egy gyülekezeti vezető, és azt mondta: »Látom, hogy kopottak a gumijaid… Gyere el holnap a műhelyembe, adok neked téli gumikat.«”

Egy apró tett is óriási változást hozhat, és „aki bőven vet, bőven is arat.” Ahogy John Mason mondja: „…az adakozó lelkület megnyitja a menny zsilipjét.” 

Egyszer fecskék tanították repülni kicsinyeiket egy tó fölé benyúló ágról. Egyik fiókát a másik után tolták le az ág végéről, míg azok valahol az ág és a víz között felfedezték, hogy tudnak repülni. A szüleik tudták azt, amit a fiókák nem: amíg nem tanulsz meg repülni, nem is élsz igazán! Tudod mit? Az adakozás olyan tevékenység, amelyet Isten tervezett beléd, ez az a levegő, amibe beleszülettél! Ám amíg erre rá nem jössz, kétségbeesetten kapaszkodsz mindenbe, amibe csak tudsz.

Valójában Isten minden teremtményének célja az ajándékozás. Azért teremtette a Napot, hogy fényt adjon nappal, a Holdat és a csillagokat pedig azért, hogy világítsanak éjszaka. Azért teremtett virágokat, hogy azok majd termést adjanak.

Akkor hasonlítunk legjobban Istenre, amikor adunk, hiszen Isten maga is ajándékozó: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta…” (János 3:16). Ha megérted a kegyelmet, a körülmények háttérbe szorulnak. Adakozásodat nem fogják meghatározni a bevétel-kiadási egyenlegek, a gazdasági mutatók vagy az adótörvények. Isten kegyelme adakozásra fog indítani.

Ne feledd: adni olyan, mint repülni. Amikor elengeded azt, amibe kapaszkodsz és szárnyra kelsz, csak akkor éled át igazán: „Erre születtem!”

 

Isten akarja, hogy legyen elég pénzünk, hogy így…

1) Gondoskodni tudjunk a családunkról, és segítsünk nekik sikert elérni.

„Ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél.” (1Timóteus 5:8)

2) Tizedünkkel támogatni tudjuk az Ő munkáját.

„Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem! – mondja a Seregek Ura. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok.” (Malakiás 3:10)

3) Ki tudjuk fizetni az adót és más kötelezettségeinket.

„Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem? Jézus (…) akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!” (Máté 22:17–21)

4) Eljuttathassuk Igéjét a világ minden zugába.

„De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akiről nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el?” (Róma 10:14–15 ÚF)

5) Segíthessünk a szegényeken és rászorulókon.

„Boldog ember az, aki az Urat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. (…) Vagyon és gazdagság lesz házában, igazsága örökre megmarad. (…) Bőven adakozik a szegényeknek, igazsága örökre megmarad, hatalma dicsőségesen emelkedik.” (Zsoltárok 112:1,3,9)