„Ehetsz jóllakásig, és áldani fogod Istenedet, az Urat azért a jó földért, amelyet neked adott. De vigyázz, ne feledkezzél el Istenedről, az Úrról…” (5Mózes 8:10)

El tudod képzelni, mit érzett Ruth, amikor az éhínség után egyszer csak szétszórt gabonát talált a lábai előtt? Nem érdemelte meg, nem kereste meg munkával, még csak nem is értette. Ha nem vagy hozzászokva az áldásokhoz, akkor a siker könnyen a fejedbe száll. Ezért mondja Isten: „…gondolj arra, hogy Istened, az Úr ad neked erőt a gazdagság megszerzésére…” (5Mózes 8:18). Isten tesz képessé arra, hogy megtedd, amit mások nehéznek vagy lehetetlennek tartanak.

Vannak, akik órákat vesznek, hogy megtanulják azt tenni, amit te természetedből adódóan magadtól teszel. Miért? Mert Isten megáldott bizonyos képességekkel. Még az is lehet, hogy mások neheztelnek rád emiatt. Ez azért van, mert nem tudják, milyen utat kellett bejárnod, hogy eljuss odáig, ahol most vagy. Nem tudják, hogy amikor elkeseredett és reménytelen voltál, Isten azt mondta neked, hogy tekints előre, mert „…a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk” (Róma 8:18). Isten tervez valamit számodra, valamit, ami nagyobb mindennél, amit el tudnál képzelni, és Ő be is fogja teljesíteni.

De légy óvatos! Ez az, ahol a legtöbben hibázunk. Dicsőítjük Istent a nehéz időkben, de amint a saját lábunkra állunk, önelégültekké és beképzeltekké válunk. Hallgasd csak meg újra, mit mondott Isten a népének: „Amikor jóllakásig eszel, szép házakat építesz és azokban laksz, amikor elszaporodnak marháid és juhaid, lesz sok ezüstöd és aranyad, és bővében leszel mindennek, akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz Istenedről, az Úrról!” (5Mózes 8:12–14). Emlékezz ma arra, hogy Isten a forrása mindannak, amid valaha volt, és amid valaha is lesz!

Imádkozz így:

Atyám, bocsásd meg, ha azt gondoltam, hogy én irányítom a sorsomat, hogy mindent meg tudok oldani, hogy képes vagyok egyedül gondoskodni magamról és a családomról! Uram, ma elismerem, hogy Te vagy teremtőm és gondviselőm, Te vagy minden forrásom, nem a gazdagság vagy a hatalom, hanem egyedül Te. Segíts, hogy mindig emlékezzek arra, mit tettél a kereszten, hogy mindig tudjam: életem csak ennek az áldozatnak árán lehet! Köszönöm, Uram. Ámen!