„Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértőek, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.” (Titusz 3:2)

Hallottad már a két állatkitömő történetét, akik megláttak egy kitömött baglyot egy kirakatban? Rögtön elkezdték kritizálni. A szemei nem tűnnek természetesnek, a szárnyai nincsenek arányban a fejméretével, a tollai nincsenek jól elrendezve. Amikor továbbindultak, a bagoly feléjük fordította fejét és rájuk huhogott.

Mielőtt elkezdenél ítélkezni mások felett, kérdezd meg magadtól a következőket! Elég időt fordítottam arra, hogy megtudjam a tényeket? Mi az, amit még nem tudok? Csupán arra támaszkodom, amit másoktól hallottam? A legjobbat vagy a legrosszabbat akarom elhinni? Attól, hogy az illető valóban hibázott, felsőbbrendűnek érzem magam? Ha igen, mit fogok ez ellen tenni? Mit tenne Jézus? Tetteim a problémát növelik vagy megoldást hoznak? Fordított helyzetben én mit szeretnék? Felnagyítok valamit, ami egy vagy két hónap múlva jelentéktelen dolog lesz, de mostani hozzáállásom árthat jövőbeli kapcsolatomnak az érintett féllel?

Hallgasd figyelmesen a következőket: „Ne mutogass ujjal másokra, ne csapj le azonnal hibáikra, ne kritizáld őket – hacsak nem akarod, hogy veled is ugyanígy bánjanak. Ne kárhoztasd azokat, akik a padlón vannak, a kemény bánásmód olyan, mint a bumeráng. Légy nagylelkű az emberekkel, és sokkal könnyebb lesz számodra az élet” (Lukács 6:37 TM). Így érdemes élni!