
„Tartsd meg rendelkezéseit… hogy jó dolgod legyen neked és utódaidnak…” (5Mózes 4:40)
Időről időre szükségünk van egy kis zökkenőre, ami ráébreszt, hogy nem éppen a legjobban bánunk családtagjainkkal.
John Maxwell beszél egy emberről, akit a Promise Keepers (Ígéretmegtartók) szervezeten keresztül ismert meg. Egy nap a férfi első osztályos kislányát arra kérte tanítónője, hogy rajzolja le a családját. A kislány nagyon szeretett rajzolni, ezért örömmel látott neki a feladatnak. Aznap este büszkén vitte haza, és mutatta meg szüleinek a műalkotást. Amikor az apa ránézett, megkérdezte: „Mit ábrázol ez a kép?” A lányka válaszolt: „Ezek mi vagyunk és a házunk. A tanító néni arra kért, hogy rajzoljuk le a családunkat.” Az apa jobban megnézte a képet, és felfedezte, hogy mindenki rajta van, kivéve őt. „Édesem – kérdezte –, rajta vagyok én ezen a képen?” „Nem” – felelte a kislány. „Miért nem?” – kérdezte tovább az apa. „Mert ez a kép minket ábrázol itthon, és te sosem vagy itt.” Mintha egy malomkövet dobtak volna rá. A kislány csak egy tényt közölt, minden rosszindulat vagy bűntudatkeltés szándéka nélkül. Ez volt az a nap, amikor az apa eldöntötte, visszafordítja a szekeret, és visszamegy a családjához.
Ha te is a siker felé vezető úton haladsz, de közben elhanyagoltad a családodat, itt az ideje, hogy visszafordulj!
Térj vissza, és vedd fel azokat, akik a leginkább számítanak! Kötelezd el magad, hogy csak olyan úton haladsz, ahol ők is veled utazhatnak.
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…