„Amikor beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai. És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: »Uram, ments meg minket, elveszünk!« De ő így szólt hozzájuk: »Mit féltek, ti kicsinyhitűek?« Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett. Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: »Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?«” (Máté 8:23–27)

Jézus ebben a történetben épp szolgálatának egy új helyszínére igyekszik. Ilyen helyzetek gyakran hoznak támadásokat. Minden előzetes figyelmeztetés nélkül hatalmas vihar tör ki, és a tanítványok pánikba esnek. Felébresztik Jézust, aki megdorgálja őket félelmük miatt. A félelem a hit ellentéte. Jézus ezután megdorgálja a vihart is, és minden elcsendesedik. Tanítványai „elcsodálkoznak” Jézus hatalmán.

Mennyei Atyánk csak azokat tudja természetfeletti hatalommal felruházni, akik Jézushoz hasonlóan teljes mértékben engedelmeskednek Neki. A gonoszt nem lehet átverni. A Jézusnak való teljes engedelmesség nélkül sem az ördögöt, sem más gonosz erőt nem tudunk engedelmességre kényszeríteni. Nem lesz hatalmunk felettük. A Jakab 4:7 ezt írja: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.”

Az Apostolok cselekedetei 19:13–16-ban pedig a következőt jegyezték fel: „Erre a vándorló zsidó ördögűzők közül is megkísérelték néhányan, hogy a gonosz lelkektől megszállottak felett kimondják az Úr Jézus nevét. Így szóltak: »Kényszerítünk titeket arra a Jézusra, akit Pál hirdet!« Egy Szkéva nevű zsidó főpap hét fia is ezt tette. A gonosz lélek azonban így válaszolt nekik: »Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?« Az az ember pedig, akiben a gonosz lélek volt, rájuk ugrott, legyűrte őket, és föléjük kerekedett, úgyhogy meztelenül és sebesülten futottak ki abból a házból.”

Vallásos magamutogatásunk senkit sem ragad meg. Először meg kell adnunk magunkat Jézusnak ahhoz, hogy győzedelmeskedni tudjunk Isten országáért.

„…és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt; és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön. Minthogy hatalmának ezzel az erejével munkálkodik a Krisztusban, miután feltámasztotta őt a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben, feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál, minden erőnél és uralomnál, sőt minden névnél is, amelyet segítségül hívnak, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is. »Az ő lábai alá vetett mindent«, és őt tette mindenek felett való fővé az egyházban, amely az ő teste, és teljessége annak, aki teljessé tesz mindent mindenekben.” (Efezus 1:17–23)

Amikor halljuk, hogy Isten új területekre hív el az Ő szolgálatában, habár számítunk az ellenség támadására, mégis megnyugodhatunk abban, hogy Isten eljuttat minket oda, ahová küld, mind fizikailag, mind lelkileg. Ez az Isten hozzánk szóló szavába vetett hit ad nekünk békességet még a legtombolóbb viharban is. Mivel Isten akarata szerint járunk, és engedelmesen alárendeljük magunkat Neki, hatalmunk van minden ellenséggel szemben. Még „a szelek és a hullámok” is engedelmeskedni fognak nekünk, és a külső szemlélők csak ámulnak majd.

Úr Jézus, köszönöm Neked, hogy teljes hatalmat adsz nekünk a gonosz minden ördögi terve felett. Ámen!

Peter Stanway
The Way Christian Ministries