„…akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…” (Róma 8:28)

Hallottál már arról a kisfiúról, aki a nagymamájának panaszkodott, hogy mennyire rosszul mennek a dolgai? Gondjai voltak az iskolában, az édesapja elfeledkezett a zsebpénzéről, és még a legjobb barátja is nélküle ment el horgászni. Nagymamája, aki éppen süteményt sütött, türelmesen hallgatta, majd megkérdezte, kér-e valami nassolnivalót.

– Hát persze! – válaszolta a kisfiú.
– Tessék, itt egy kis étolaj!
– Hogyisne! – mondta a kisfiú.
– Akkor néhány nyers tojást?
– Pfuj – mondta a gyerek undorodva.
– Mit szólnál egy kis sütőporhoz? – kérdezte tovább a nagymama.
– De nagyi, ezek mind gusztustalanok!
– Hát persze – válaszolt a nagymama. – Önmagában mindegyik elég rosszul néz ki, de ha összerakod őket, akkor fantasztikus sütemény lesz belőlük!

Néha kérsz valamit Istentől, és Ő valami mást ad neked, mert míg te azt hiszed, hogy tudod, mit akarsz, Ő tudja, mi az, amire igazán szükséged van. Az igazság az, hogy Isten többet tud arról, hogy mire van szükséged, mint te magad.
Figyeld meg: „…maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal… Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…” (Róma 8:26, 28). Érted? Minden, ami az utadba kerül, az Ő ujjlenyomatát viseli, és arra van tervezve, hogy javadra szolgáljon!

Olykor kiderül, hogy az Úr munkája volt az, hogy mások elutasítottak. Miután Józsefet saját testvérei elárulták, Potifár felesége pedig megrágalmazta, ő ezt mondta: „…ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt…” (1Mózes 50:20)
Hányszor történik veled olyasmi az életben, amiről később felismered, hogy szükséges volt? Ha nem bírtad volna ki ezt vagy nem mentél volna keresztül azon, akkor nem készültél volna fel az áldásokra, melyeket most élvezel. Akkor látod meg az eseményekben Isten kezét, amikor megérted, hogy amivel az ellenség romba akart dönteni, azt Isten a fejlődésedre használta fel. Győztesnél is több lehetsz, ha felállsz, és ezt mondod: „Íme, én így látom a dolgokat. Minden, amin keresztülmentem, szükséges volt ahhoz, hogy azzá legyek, aki ma vagyok, és ahhoz, hogy megtanuljam azt, amit tudok. Azt választom, hogy jobbá leszek és nem keserűbbé. Jobban bízom Isten hűségében, mint valaha. Ha hitem nem is mozgat hegyeket, de erőt ad, hogy kitartsak holnapig. És ha holnap sem mozdul a hegy, mégis hiszem, hogy Isten képes rá, és bízom Benne, míg majd meglátom, hogy cselekszik.”

Örülj! A lépéseidet (és megtorpanásaidat is) Isten rendezi. Ő figyelemmel kíséri azokat. Amikor túl leszel a mostani nehézségeken, fel fogod ismerni, hogy a „legrosszabb, ami történhetett” valójában Isten műve volt, és csodálatossá lesz a szemedben.