Milyen csodálatos reggel kinyitni a szívünket és hallani, amint Atyánk azt mondja: „Még mindig itt vagyok. Egész éjjel melletted voltam.” Milyen csodálatos kinyitni a szemünket és meglátni a körülöttünk levő világ természeti szépségeit, s tudni, hogy Neki mindössze öt napba került mindezt megteremteni, miránk pedig egy teljes egész napot szánt. Nem mond ez el mindent arról, mennyire értékesek vagyunk számára? Nem hallod, ahogy azt mondja: „Ez az én szeretett gyermekem, akiben gyönyörködöm”?

Sokunk szíve árvaságtól szenved. Talán voltak szüleink, akik felneveltek, de sokunk mégsem élte át az igazi elfogadást. Amikor úgy éljük meg a gyermekkort, hogy nem halljunk, amint apánk szeretettel a hangjában ezt mondja: „ő az én fiam” vagy „ő az én lányom”, akkor egész életünkben erre a megerősítésre fogunk vágyakozni.

Ez okozza a fiataloknál, hogy rossz helyen keresik a megerősítést. Apám kilépett az életünkből, és édesanyámat 6 vadóc gyerek nevelésében hagyta egyedül, kevés segítséggel. Ez úgy hatott az életemre, hogy az apai szeretetet és megerősítést a lehető legrosszabb módokon és helyeken kerestem. Ez akkor ért véget, amikor ezeket a szavakat olvastam: „Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll. És hang hallatszott a mennyből: »Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm«” (Máté 3:16–17).

Vajon ez a körülálló tömeg kedvéért történt? Nem! Isten Fiának – aki teljesen Isten, ugyanakkor teljesen ember – volt szüksége arra, hogy hallja ezeket a szavakat Mennyei Atyjától. Ez a megerősítés, hogy Ő Isten szeretett fia és hogy Atyja gyönyörködik benne, tette képessé arra, hogy ellenálljon a Sátán kísértésének.

Amikor Krisztus a megdicsőülés hegyén volt, a menny újból megnyílt és egy hang hallatszott a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!" (Máté 17:5). Jézusnak újra hallania kellett ezeket a szavakat? Igen, mert ez a megerősítés képessé tette arra, hogy elszenvedje a Gecsemáné közelgő gyötrelmeit; saját barátai árulását, a kínzást és a kereszthalált. Látod? Bármivel is szembesülünk az életben, képesek vagyunk azt elviselni, ha felismerjük, hogy Mennyei Atyánk azt mondja, az övéi vagyunk, és Ő gyönyörködik bennünk.

Figyeld csak, mit mond Isten rólad: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg” (Ézsaiás 43:1–2). Isten, akit szeretünk és szolgálunk, sokkal bensőségesebben ismer minket, mint bármelyik földi apa. Annyira szeret minket, hogy napról napra vigyáz ránk és védelmez minket.

Mind oly sok múltbéli terhet cipelünk, de hallgass most Mennyei Atyádra, aki ma így szól hozzád: „Te az én szeretett fiam vagy, akiben gyönyörködöm.” Ezzel megerősít abban, hogy az Övé vagy. Gyűjtsd ezeket az igazságokat a bensődbe, és engedd, hogy a szíved lecsendesedjen!

(Írta: David Robinson)