
Vízenjárók
„URAM, HA TE VAGY, PARANCSOLD MEG, HOGY MENJEK ODA HOZZÁD..." (MÁTÉ 14:28)
A tanítványok egyedül voltak a hajóban, amikor kitört a vihar. Hajnali három óra körül megrémültek egy alak miatt, aki a vízen közeledett hozzájuk. Jézus azt mondta: „Én vagyok, ne féljetek.” Péter így válaszolt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen” (Máté 14:28). Vizsgáljuk meg ezt a történetet!
- A vízen járás nem csupán kockázatvállalást, de józan ítélőképességet is jelent. Van egy vicces történet egy emberről, aki a menny kapuja előtt áll. Szent Péter azt mondja: „Mondj legalább egy nagyszerű dolgot, amit tettél.” Az ember így válaszol: „Nos, egy motorosokból álló banda egy nőt bántalmazott, ezért elláttam a bajukat, szétrugdostam a motorjaikat, és kitéptem az orrkarikáikat.” Szent Péter elismerően megkérdezi: „Mikor történt ez?” „Úgy 30 másodperccel ezelőtt!” – válaszolja emberünk. Tanulj meg különbséget tenni Isten hangja és a saját impulzusaid között. Isten nem extrém sportokat űzőket keres, hanem bölcsességet és szellemi érettséget.
- A vízen járóknak el kell hagyniuk a hajót. Képzeld magad Péter helyébe! A vihar tombol, te pedig félsz. A hajó biztonságos és kényelmes, ki ne akarna ott maradni? De nem lehet! Isten többre teremtett, mint hogy egyszerűen elkerüld a kudarcot; Ő hittel teli kalandokra teremtett téged!
- Mi a te csónakod? Mibe veted hitedet, amikor az élet viharossá válik? Egy munkába? Egy kapcsolatba? Ne feledd, a csónakod bármi lehet, ami megakadályoz abban, hogy hitben lépj, és Jézussal járj. Ezt elhagyni a legfélelmetesebb, de egyben a legkifizetődőbb lépés, amit valaha megteszel!