„A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!” (1Korinthus 15:33)

Az Úr ezt mondta népének: „…ha nem űzitek ki onnan az ország lakosait, akkor tüskévé lesznek a szemetekben és tövissé az oldalatokban azok, akiket meghagytok közülük, és szorongatni fognak benneteket…” (4Mózes 33:55). Isten talán könyörtelen volt? Nem, csak jól tudta, hogy ha a népe együtt él a kánaánitákkal, akkor átveszik a szokásaikat, az ő tetszésüket fogják keresni, az ő értékrendjük szerint fognak élni, és végül az ő isteneiket fogják imádni. Ezért fektette le ilyen világosan a szabályokat.

John Maxwell azt mondta: „El fogod tanulni a hozzád legközelebb állók erényeit és bűneit. Életük illata áthatja majd a te életedet is.” Igaza van! Mondogathatod magadnak, hogy egy rossz kapcsolat nem árthat neked, vagy hogy a te jóságod majd hatással lesz rájuk, de kit akarsz átverni? Ha fehér kesztyűt veszel fel, majd hátramész a kertbe, és kezedbe veszel egy marék földet, akkor a föld nem lesz tisztább, a kesztyű viszont biztosan bemocskolódik, igaz?

Ébredj fel! Egy káros kapcsolat olyan, mint egy rosszindulatú rákos sejt; ha figyelmen kívül hagyod, elrabolja az egészségedet, sőt akár az életedet is. Miguel de Cervantes, a Don Quijote írója a következőt mondta: „Mondd meg, kivel barátkozol, és megmondom, ki vagy.”

Vess egy pillantást az életedet érő hatásokra, mert ezek két dolgot tehetnek:

1. alakítanak;
2. motiválnak.

Ha a folyamatosan csöpögő víz képes köveket elkoptatni, akkor a rossz hatások is képesek apránként aláásni az életed. De te nem egy kő vagy: mozdulj hát!

Imádkozz így: 

Istenem, hozzád fordulok, hogy segíts a jellememet Neked tetszővé alakítani, hogy ne a saját, hanem a Te elveid szerint éljek! Uram, gyakran visszautasítom a segítséget vagy a jó tanácsokat, mert azt hiszem, én tudom a legjobban, de a mai nappal véget vetek önfejűségemnek Jézus nevéért, és imádkozom, hogy ne a saját, hanem a Te feltételeid szerint éljek. Kérlek, adj mellém olyan barátokat, akik felépítenek, nem pedig lerombolnak! Ámen!