„Fogjátok meg… a kölyökrókákat, mert pusztítják szőlőinket…!” (Énekek éneke 2:15)

A coloradói Longs Peaken láthatók egy óriási, 400 éves fa maradványai. Sem az idő, sem a viharok, de még a lavinák sem tudták földre dönteni. Mi döntötte le mégis? Egy apró bogár, melyet könnyedén el tudnál taposni. Átrágta magát a kérgen, és felfalta a fa belsejét.

Légy óvatos: a kis kölyökrókák elpusztítják a szőlőskerteket! Apró tettek, de ha elég gyakran gyakorlod őket, megrögzött szokásokká válnak. Apró engedmények, de ha túl sokáig adsz nekik teret, képtelen leszel tisztán látni, hogy mi a bűn.

Emlékszel még arra, amikor bizonyos dolgok nyugtalanítottak? Most már eszedbe sem jut még egyszer meggondolni őket. Vakká lettél a bűnre. Minden alkoholista úgy kezdte, hogy azt mondta magának: „Képes vagyok kezelni ezt.” Az internetes pornográfia áldozatai is (akik egyre fiatalabb korosztályokból kerülnek ki) egyetlen pillantással kezdték, leragadtak egy fantáziaképen, végül pedig szabadon engedtek egy vadállatot, amely

1. felfalhatja őket,
2. soha nem fog önként visszamenni a ketrecébe.

Mielőtt egy erkölcsi probléma elharapódzott volna a korinthusi gyülekezetben, Pál a következő szavakkal vágta el az útját: „Az a hír járja… paráznaság van köztetek… valaki apjának feleségével hál. Ti pedig annyira felfuvalkodtatok, hogy nem is zavar benneteket… Csekélységként engeditek el a fületek mellett, miközben ez minden, csak nem csekélység. Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek!” (1Korinthus 5:1–7 TM). Kemény beszéd! Egyáltalán, miért csinál Isten ekkora ügyet ebből? Azért, mert a bűn árt nekünk, és bármi, ami fájdalmat okoz az Ő gyermekeinek, feldühíti Őt.

Hogyan bánj a bűneiddel?

Ha vétkezel, bűnödet félvállról is veheted, vagy jelentéktelennek is gondolhatod – de meg-tanulhatsz vele bánni is. Ma szeretném, ha megtanulnál bánni vele, és visszajutni az Isten által tervezett útra. Előle úgysem tudsz eltitkolni semmit. Ha megvallod bűnödet, nem olyat mondasz neki, amiről Ő ne tudna. A megvallással egyetértesz vele abban, hogy a bűn valóban rossz. Hogyan tudna meggyógyítani belőle, ha te letagadod előtte? Vagy helyreállítani, ha nem ismered be, hogy vétkeztél?

Ó, de nyomasztó ez a szó: bűn! Kényelmetlenül érezzük magunkat miatta. Olyan rossz lenne a bűn? Mert végül is mit jelent a bűn? Mennyire nem tudjuk megkülönböztetni a jót a rossztól! Hányszor próbálunk jobbak lenni, és időnként sajnálkozva elmondani valamit Istennek, de aztán úgy teszünk, mint ha mi sem történt volna.

Figyeld csak: „Én, én vagyok az, aki eltörlöm mégis álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem” (Ézsaiás 43:25). Milyen csodálatos!

Nem számít, milyen nagyot hibáztál, Isten megbocsát neked. Mert úgy van ez, hogy amikor megvallod bűnödet, Ő megtisztít attól, és amikor megtisztított, akkor helyreáll a benne való bizalmad, és újra vele kezded el járni az utadat. Ennyire egyszerű.

Erről győz meg a következő igevers is: „Jöjjetek, szálljunk vitába! – mondja az Úr – Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú” (Ézsaiás 1:18). Egy lépést se cipeld tovább bűneidet! Gyere ma hozzá, engedd meg, hogy megtisztítson és teljessé tegye az életedet!