„Ha komolyan gondoljátok a feltámadott életet… éljetek is úgy!” (Kolossé 3:1 NKJV)

Amikor egy riporter D. L. Moody-t arról kérdezte, hogy ki okoz neki legtöbb gondot, ő így felelt: „D. L. Moody több gondot okoz nekem, mint bárki más ezen a földön.” Ismerősen hangzik? Gondolkozz el ezeken a szavakon: „Volt nekem egy régi ellenségem, kinek arcát igyekeztem felfedni, hiszen árnyékként követte minden lépésem, amerre csak jártam. Terveimet meghiúsította, céljaimat megrontotta, s utamat állta, bármerre mentem. Ha néha magasztos célért küzdöttem, zordul nemet mondott. Egy éjjel azonban elkaptam, és erősen szorítottam. A lepel lehullt. Végre valahára szemébe néztem, és megláttam – magam!”

Pál azt írja: „…megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre” (1Korintus 9:27). Híres emberek életéről olvasva felfedezheted, hogy első győzelmük minden esetben az volt, melyet saját maguk felett arattak.

Megértették, hogy elsősorban önfegyelmükért és személyes fejlődésükért felelősek, ugyanis nem tudsz másokat messzebbre vinni, mint ameddig már magad is eljutottál.

Stephen Covey mondja: „Ha különböző stratégiákkal és taktikákkal próbálom az embereket rábírni, hogy azt tegyék, amit én akarok – miközben jellemem alapjaiban romlott – hosszú távon nem érek célt. Kétszínűségem bizalmatlanságot szül majd. Bármit teszek is (még ha a legjobb kapcsolatépítő technikákat használom is), úgy fog tűnni, mintha befolyásolni akarnék. Nem számít, hogy milyen szépen tudok beszélni vagy mennyire a jószándék vezet; ha nincs bizalom, nincs alapja a tartós sikernek. A becsületesség az egyetlen megfelelő taktika az életre.” Ez nagyjából mindent elmond, nem igaz?