„Ügyeljetek arra… hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.” (Zsidók 12:15)

Az árulás olyan dolog, amit mások tesznek veled, a keserűség pedig olyan, amiről te dönthetsz. Nézz át a fájdalmon, és meglátod, hogy a sértődöttséged csak akadály a sikerhez vezető úton. Küszöböld ki a keserűség szavait a beszélgetéseidből. Ne emlékeztess másokat az élményeidre, hacsak nem azért, hogy tanítsd és bátorítsd őket, hogy felülkerekedjenek a sajátjaikon.

Lloyd Ogilvie azt mondja, hogy „Akkor a legnehezebb szelídnek lenni, amikor tudjuk, hogy igazunk van, és a másik téved. Akkor, amikor valaki cserben hagyott, beismerte, és a sorsa vagy boldogsága a mi kezünkben van. Nemrég egy barátom megbántott engem úgy szavakkal, mint tettekkel. Minden találkozásunk alkalmával élveztem a megbántott fél fölényét. Először minden békülésre irányuló kísérletét elutasítottam, mert már kimondtam felette az ítéletet. Az volt a legnehezebb feladat, hogy lemondjak a haragomról és feldolgozzam a fájdalmat.

Végül az Úr azt mondta: »Lloyd, miért olyan fontos ez neked, aki te magad is kapod a bizalmat addig, amíg az én munkám befejeződik?« Akkor feladtam a jogomat, hogy az legyek, aki csakis Isten lehet: ennek az embernek a Bírája és Megmentője. A szívem azonnal meglágyult, és a vele szembeni magatartásom megváltozott.”

Amikor nem bocsátasz meg, fájdalmat okozol a másiknak, de magadnak is; még sokkal nagyobbat! Elveszíted az élet örömét. Ott lebeg feletted, akár egy felhő, és befolyásol mindent, amit teszel. De amikor megbocsátasz, békét és felépülést hozol a megbocsátottnak és magadnak is. Tehát ma bocsáss meg!

Imádkozz így: 

Uram, segíts harcolni a keserű gondolataim ellen! Amikor az a gondolat természetszerűen betörne az elmémbe, kérlek, segíts erőt meríteni Belőled, hogy leküzdhessem! Segíts arra is emlékezni, hogy ha már egyszer leküzdöttem, akkor az örökre el van vetve! Köszönöm, hogy a Te bocsánatod teljes és végleges. Ámen!