„…bűneikről nem emlékezem meg többé.” (Zsidók 8:12)

A Biblia nem azt mondja, hogy Isten feledékeny, hanem hogy Ő úgy dönt, nem emlékezik a bűneidre. És ha te másképp döntesz, akkor

1. megkérdőjelezed a bocsánatát,
2. azt állítod, hogy a te mércéd magasabb, mint az Övé,
3. megengeded az ellenségnek, hogy a kárhoztatás bűnébe vigyen,
4. elveszíted a bizalmat, amire szükséged van Isten ajándékainak elfogadásához.

Mikor felemlegeted múltad kudarcait, nemcsak életben tartod, hanem fel is ruházod azokat erővel. Amit elraktározol, valószínűleg azt fogod elővenni, és aszerint fogsz cselekedni a nehéz pillanatokban.

Senki sem tudja megjósolni, hogy mikor fog kitörni egy alvó vulkán. Te sem tudod előre megmondani, mikor fog egy megoldatlan probléma dübörögve előtörni a tudatalattidból, szavaidat forró szénné vagy viselkedésedet pusztító lángolássá változtatva. Csakis úgy tudod megtörni a múlt hatalmát magad felett, ha megbocsátasz magadnak és másoknak. A szégyen nem áldás, hanem egy olyan teher, amit Jézus magára vett a kereszten. Tedd le és lépj tovább!

Hallgasd csak: „Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket” (Zsoltárok 103:12). Valahányszor a Sátán előhozza a múltadat, azért teszi, mert

1. kezd kifogyni az ötletekből,
2. reméli, hogy nem vagy tisztában az igazsággal,
3. fél a jövőd miatt.

„Mit tegyek?” – kérdezed. Csak mutass rá a keresztre, zárd le ezt a témát, és folytasd az utadat!

Imádkozz így:

Atyám, ma úgy döntök, hogy nem emlékezem meg a körülöttem levők bűneiről, amiket annyi éven át számontartottam. Bocsásd me,g kérlek, azokat az éveket, amelyeken át bosszankodtam rájuk, és eltaszítottam őket magamtól! Kérlek, áldd meg azokat, akik ellen panaszom lehetne, Jézus drága nevéért! Ámen!