„A becsületes ember… kikerüli a veszélyt… útjára vigyáz.” (Példabeszédek 16:17)

Nem számít, mennyire vagy lelkileg érett ember, sosem fogod kinőni a kísértést. Éppenséggel a kísértés egy bók, azt jelenti, hogy a Sátán fél a benned rejlő lehetőségtől. Tehát minél közelebb kerülsz Istenhez, annál többször támad majd meg. Imádság közben bűnös gondolattal próbálja elterelni figyelmedet, hogy szégyenbe hozzon. Ne rémülj meg! A Sátán retteg az imáidtól, és bármit megtesz, hogy megakadályozza őket. Mielőtt kárhoztatnád magad, rántsd le róla a leplet, és koncentrálj újra Istenre! Íme két dolog, ami segíteni fog, hogy leküzdhesd a kísértést:

1.) Ismerd fel a mintát! Kérdezd meg magadtól: „Mikor esem kísértésbe?” Általában, akkor vagyunk a legsebezhetőbbek, amikor fáradtak vagy magányosak vagyunk, ha unatkozunk, ha depressziósak vagyunk vagy nagy a nyomás rajtunk; ha megbántottak minket, ha haragszunk vagy aggódunk, vagy éppen egy nagy sikert, lelki magasságot követően. Ismerd fel a mintát! Figyelj: „…életét tartja meg, aki útjára vigyáz” (Példabeszédek 16:17)!

2.) Kérd Isten segítségét! „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak…” (Zsoltárok 50:15). Miért nem fordulunk hát Istenhez gyakrabban? Mert abban a pillanatban azt tesszük, amit éppen tenni akarunk. Ugye? Vagy azért nem, mert szégyelljük, hogy folyton ugyanazoknak a kísértéseknek adjuk meg magunkat. De Isten nem fog haragudni ránk, és nem lesz türelmetlen velünk szemben. Figyelj: „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsidók 4:16). Ha egy nap százszor kell is segítségért kiáltanod Istenhez, ő ott lesz számodra. Csakúgy, ahogy a fa gyökerei erősebbek lesznek, ha a fát ellenszél éri; te is minden egyes alkalommal, amikor ellenállsz a kísértésnek, egy kicsit jobban hasonlítasz majd Jézusra.