„Szólj, mert hallja a te szolgád.” (1Sámuel 3:10)

Egyszer egy amerikai indián, aki épp egy barátjánál volt látogatóban New Yorkban, a Times Square-en sétálgatva felkapta a fejét és így szólt: „Egy tücsköt hallok ciripelni.” „Megbolondultál?” – döbbent meg a barátja. „Nem, nem, tisztán hallom!” – felelt a cseroki. A barátja így szólt: „Csúcsforgalom van, a város teli zajjal, és te valóban azt hiszed, hogy meghallottál egy tücsköt? Ez lehetetlenség!” „Márpedig hallottam” – válaszolta a látogató, majd odasétált egy nagy levelű növényhez, amely az egyik ház falára kúszott fel, félrehajtotta a leveleket, és előhúzott egy kis tücsköt.

Odafordult a barátjához és így szólt: „Minden azon múlik, mire van kihegyezve a füled. Hadd mutassam meg!” Ezután belenyúlt a zsebébe, és kivett egy marék aprópénzt, amit ledobott a földre, a pénzérmék szétgurultak a járdán. Fél háztömbnyi távolságon belül minden ember azonnal megfordult, és odanézett. „Látod, miről beszélek?” – mondta az indián. „Minden azon múlik, mire figyelsz.”

Az első három alkalommal, amikor Isten megszólította Sámuelt, ő azt hitte, Éli főpap az, aki szólítja őt. Negyedszer azonban már ezt mondta: „Szólj, mert hallja a te szolgád”, és ezzel örökre megváltozott az élete. Ha komolyan gondolod, hogy Istenre akarsz figyelni, akkor szabadulj meg a figyelemelterelő dolgoktól, és szánj rá külön időt, hogy kettesben lehess vele! Tanulj meg érzékenyebb lenni! Isten szólni fog hozzád

1. a Biblián keresztül,
2. a gondolataidon keresztül,
3. a vágyaidon keresztül,
4. a körülményeiden át,
5. azokon keresztül, akiket az életedbe küld.

De az csak akkor kezdődik el, ha így imádkozol: „Szólj Uram, mert hallja a te szolgád.”