„Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: Anániás! Ő így válaszolt: Íme, itt vagyok, Uram.” (Apostolok cselekedetei 9:10)

Hányszor kell szólnia Istennek, mire válaszolsz? Dávid ezt mondta: „Jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtanultam rendelkezéseidet” (Zsoltárok 119:71). Azt jelenti ez, hogy Isten nem szólt Dávidnak, mielőtt az bajba került? Nem, ez csupán két dolgot jelenthet: a) Dávid nem figyelt; b) nem tetszett neki, amit hallott. Mindenesetre jobban járt volna, ha odafigyel és engedelmeskedik. A kérdés nem az, hogy Isten szól-e, hanem hogy te figyelsz-e?

Jónásnak nem tetszett, amit Isten mondott neki, ezért elfutott, és lám, mire jutott vele! Te is így teszel? Amikor Isten azt mondta Mózesnek, hogy a fáraó elé kell mennie, Mózes arra kérte Istent, hogy küldjön valaki mást erre a feladatra (ld. 2Mózes 3:11; 4:13). Voltál már te is így? Hivatkoztál Istennél a múltbeli kudarcaidra? Vagy a tapasztalatlanságodra? Vagy a pénztelenségedre? Vagy a tanulatlanságodra? Ha megpróbálsz mindent előre eltervezni, vagy addig vársz, amíg minden kérdésedre választ találsz mielőtt belevágnál, akkor sosem fogsz belekezdeni semmibe. Cselekvés közben találod meg a szükséges tudást.

Jézus mondta: „…azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet” (János 6:63). Amit Isten személyesen neked mond, az iránymutatássá, erővé és készséggé válik, hogy elvégezd a rád bízott munkát. Amikor Isten Anániást szólította, ő azonnal felelt: „Itt vagyok, Uram!” (Apostolok cselekedetei 9:10 NAS) Ennyi: kelj fel és indulj! Ezt várja tőled Isten ma: azonnali reakciót.

Imádkozz így:

Atyám, segíts, hogy idejében felelhessek neked! Segíts, hogy figyelni tudjak a te hangodra, hogy igent tudjak mondani szavadra abban a pillanatban, amikor szólsz! Megadom magam neked, Uram. Segíts, hogy ne magamat reklámozzam, hanem téged hirdesselek! Noszogass engem, Uram, hogy teljesen megnyissam az életemet előtted, hogy te lehess vezérem mások javára! Jézus nevében kérlek. Ámen!