Lelki iránytű

„…fölemelte tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet messziről.” (1Mózes 22:4)

Képzeld el, ahogy Isten elküldi Ábrahámot egy helyre: „…az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked!” (1Mózes 22:2). Azt hiszem, ezt a nők valahogy jobban értik, mint a férfiak. Amikor megkérdezem a feleségemet, hogy mit fog vásárolni, néha azt feleli: „Még nem tudom, de ha meglátom, tudni fogom!”Vannak dolgok, amiket tudunk ugyan, de nem tudunk megmagyarázni. Figyeld: „…néktek kenetetek van [belátásra/felismerésre] a Szenttől, és mindent tudtok” (1János 2:20 parafrázis). Nézzük, mi történt azután: „A harmadik napon fölemelte tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet…” (1Mózes 22:4). Heuréka! Semmi sem fogható ahhoz a pillanathoz, amikor meglátod, amit kerestél, a harangok felzendülnek, és a benned lévő lelki iránytű azt mutatja: „Ez az!”

A tengeren körös-körül minden víz egyforma. Ezért van szükség iránytűre. Lehet, hogy van neked is, lehet, hogy nincs. Ha látsz valakit, aki olyasvalami miatt izgatott, ami nincs is ott, jól figyeld meg! Vagy őrült kissé, vagy olyasmit lát, amit te nem. Ezek az emberek gyakran képesek a lehetetlenre is, mert lelkesedni tudnak nem látható dolgok miatt is. Hogy lehet ez? Mert megtanulták követni a lelki iránytűjüket.

Dávid azért tudta legyőzni Góliátot, mert ő volt az egyetlen ember, akinek volt hite hozzá. Tudta, hogy ez a pillanat megváltoztatja az életét. Ha kihagyta volna, mehet vissza pásztorkodni. Amikor eljön a te pillanatod, kelj fel és mondd: „Ez az óriás az enyém!” Nem számít, hányan menekülnek el előle. Isten neked is adott lelki iránytűt, hát tanuld meg használni!