„Ilyen volt a születésed: Amikor megszülettél, nem kötötték el a köldökzsinórodat, nem mostak tisztára vízzel, nem dörzsöltek le sóval, pólyába sem tettek.” (Ezékiel 16:4)

Miért van az, hogy tíz emberből csak egy marad meg öt év után is Krisztus szolgálatában, pedig mind elkötelezték magukat rá? Ezékiel prófétának van erre néhány válasza:

1) Meg kell mosdatni! Szellemi védelmet a szenny, a betegségek és a halál ellen „a víz fürdőjével az ige által megtisztítva” kapunk (Efezus 5:26). Nem elég minden reggel belépni a zuhany sugarai alá, be kell lépned a Szentírás sugarai alá is. Jézus mondta: „Ti már tiszták vagytok az ige által…” (János 15:3). A bűn távol fogja tartani tőled a Bibliádat, de a Bibliád is távol fog tartani a bűntől.

2) Meg kell sózni! A zsidó szokások szerint az újszülöttek testét sóval dörzsölték be, hogy erősítsék a bőrüket, és így horzsolás nélkül lehessen őket gondozni. Sokan azt várjuk el, hogy úgy bánjanak velünk, mint a hímes tojással. Érzékenyek vagyunk. Ha helyreigazítanak, ellenségessé válunk. Csak akkor tudsz igazán nyílt és őszinte lenni, ha „megsóztak” érett szeretettel és feltétel nélküli elfogadással.

3) Be kell pólyálni! Amikor beleszületünk Isten családjába, először sebezhetőek vagyunk. Védelemre szorulunk, be kell, hogy takarjanak. Ebben rejlik a keresztyén testvériség értéke; bebugyolál a szeretet karjaiba, és így szól hozzánk: „Soha többé nem kell visszatérned régi életedbe. Újat kezdhetsz. Meggyógyulhatsz fájdalmas múltadból. Szép és jó napokat élhetsz meg, és jó kapcsolataid lehetnek a rosszak helyett.

Átestél már a gondozásnak ezen a folyamatán? Megmosdattak, besóztak és bepólyáltak?

Imádkozz így:

Uram, arra kérlek, hogy a lelki életem ellaposodott területei újra kivirágozzanak. Segíts, hogy újra rád találjak életem sivatagában! Segíts, hogy az első idők izgalmával és lelkesedésével tudjalak dicsőíteni! Hadd ismerjem meg szereteted és elfogadásod mélységét, hogy bensőséges kapcsolatunk még jobb legyen! Jézus nevében. Ámen!