„…a juhok követik, mert ismerik a hangját.” (János 10:4)

E. Stanley Jones mond el egy történetet egy misszionáriusról, aki eltévedt a dzsungelben. Ahogy körbenézett, mindenütt csak bozótot látott. Végül egy faluba botlott, ahol megkérte az egyik bennszülöttet, hogy kísérje vissza a missziós állomásra. Az ember beleegyezett. A misszionárius köszönetet mondott, majd megkérdezte, melyik úton induljon el. „Csak menj” – felelte a bennszülött. A dzsungelben vágtak utat maguknak, így haladtak órákon át. Amikor megálltak pihenni, a misszionárius körülnézett, és újra az az érzése támadt, hogy eltévedtek. „Biztos vagy benne, hogy ez a helyes út?” – kérdezte a bennszülött vezetőt. „Nem látok semmilyen ösvényt.” A vezető így felelt: „A dzsungelben nincsenek ösvények. Én vagyok az ösvény.”

Elveszettnek érzed magad? Imádkozz így: „Uram, te mondtad, hogy te vagy az út, ezért hozzád fordulok útmutatásért. Félek saját megérzéseimre hagyatkozni, túl sokszor kerültem már bajba miattuk. Te azt mondtad, hogy a te juhaid követnek téged, mert ismerik a hangodat. Taníts meg, hogy én is felismerjem! Őrizz engem a rossz iránytól, mert én csak a te akaratodat akarom tenni. Te megígérted: »A vakokat olyan úton vezetem, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a göröngyös utat egyenessé« (Ézsaiás 42:16). Uram, teremts világosságot, egyengesd el a rögöket, mutasd meg nekem a helyes irányt! Hozzád igazítom az utamat, és bízom abban, hogy te irányítod a lépteimet. Jézus nevében. Ámen!

Imádkozz így:

Segíts, Uram, hogy ismerjem a te hangodat, és őrizz engem a gonosz befolyásától és hangjától! Hadd jussak el, Uram, olyan mély kapcsolatra veled, hogy tudjam, mikor szólsz hozzám! Formáld, Uram, az életemet, hogy minden zavaró tényező eltűnjön, és egyre több minőségi időt tudjak imádságban veled tölteni! Ámen!