
„Az ajándék tág teret nyit az ember előtt…” (Példabeszédek 18:16)
Amivel éppen küszködsz, része a felkészülésednek. Készülj fel, amit az ellenség rossznak szánt, Isten jóra fogja fordítani (1Mózes 50:20)! Amikor Isten a palotába vitte Dávidot, ő egy faragatlan pásztorfiú volt birkapiszokkal a saruján. De Isten így szólt: „Előléptetlek. Láttam, ahogy megölted a medvét és az oroszlánt; figyeltelek, amikor nem vetted észre.” Salamon azt mondta: „Az ajándék tág teret nyit az ember előtt…” (Példabeszédek 18:16).
Dávid ajándéka jóllehet csak egy rongy és egy kő volt, ám ezek nyitották meg az ajtót jövője felé, miszerint Izráel királyává lett. Dávid arra is használta az ajándékát, hogy megölje Góliátot. Akárhányszor harcolsz az ellenséggel, csak azt használd, amit te kaptál ajándékba! Ne próbáld másvalaki páncélját viselni; nem fog rád illeni. Még ha nem is tűnik soknak az, ami neked van, ha Isten veled, bőven elég lesz a feladathoz.
Amikor Isten Mózeshez szólt, megkérdezte tőle: „Mi van a kezedben?” (2Mózes 4:2). Mózes azt válaszolta: „Egy bot.” Képzeld el: egy egyszerű, jó öreg pásztorbot! Isten azonban arra használta, hogy kettéválassza vele a Vörös-tengert.
Tudod, mit? Isten már téged is felszerelt, hogy elvégezd a munkát. Csak ismerd fel, mit adott neked, és kezdd el használni! „De nem vagyok képzett” – mondod. Istennek mindössze tanítható lélekre, átadott szívre és egy olyan emberre van szüksége, aki így imádkozik: „Uram, ha képessé teszel, hajlandó vagyok rá.”
Ne feledd, amint odaadod Istennek amid van, ő neked adja az övét, s ez verhetetlenné teszi az esélyeidet!
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…