„…mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben.” (Filippi 1:7)

Andrew Carnegie azt mondta, hogy „Nagy lépést jelent a fejlődésedben, amikor rájössz, más emberek segíthetnek jobb munkát végezni, mint amit egyedül végeztél volna.” (Végtére is nem fütyülhetsz el egy szimfóniát, hisz’ zenekar kell hozzá!) A jövőd bizonyos emberekhez kötődik. Nélkülük nem lesz teljes a sorsod. Ha elég alázatos vagy ahhoz, hogy ezt elfogadd, a lehetőségeid határtalanok.

A Billy Graham Társaság egyik kulcsembere Billy gyerekkori barátja, Grady Wilson volt. 1948-ban Billy megkérte Gradyt, hogy jöjjön és dolgozzon vele. Először nemet mondott. Ám Billy kitartott: „Isten azt mondta nekem, hogy velem fogsz dolgozni. Szükségem van egy evangélistára, valakire, aki ismer engem és a szolgálatomat, valakire, akiben bízhatok.

„Nem akartam menni” – emlékezett vissza később Wilson. „Végül is megvolt a saját sikeres városi szolgálatom.” Ám miután imádkozott, eldöntötte, hogy követi Billy Grahamet (és Istent). Félretette saját álmait, hogy részévé váljon egy másik ember álmainak. Ez a döntés hatalmas változást hozott nemcsak az ő életében, hanem azon tömegekében is, akiket együtt elértek.

Néha fel kell áldoznod egy kisebb álmot azért, hogy egy nagyobbat beteljesíthess. Bátorság és alázat is kell hozzá. De nézd meg az eredményt! Csak az ég tudja, mekkora hatása volt Grady Wilson és Billy Graham együttműködésének. És mit gondolt Wilson a döntéséről? „Soha nem bántam meg!”!