„Legyen a szívetek teljesen Istenünké, az ÚRé, járjatok rendelkezései szerint, és tartsátok meg parancsolatait, úgy mint ma!” (1Királyok 8:61)

Egy idősödő ácsmester nyugdíjba készült vonulni. Munkaadója szomorúan látta, hogy jó munkása elmegy és megkérdezte, hogy felépítene-e még egy utolsó házat szívességből. Az ács beleegyezett, de látni lehetett, hogy a szíve nem volt benne a munkában. Selejtes anyagokat szerzett be és igénytelen munkát végzett. Nem volt szerencsés így fejezni be a pályáját.

Amikor az ács elkészült a munkájával, az építőmester eljött, hogy megnézze a házat. Az építési vállalkozó átadta a kulcsot az ácsnak. „Ez a te házad – mondta –, ez az én ajándékom neked.”

Micsoda sokk! Ha tudta volna, hogy a saját házát építi, akkor egész másképp csinálta volna. Most egy olyan otthona volt, melyet nem túl jól épített meg.

Így van ez velünk is. Szétszórtan építjük az életünket, inkább csevegünk, mint cselekszünk, s hajlandóak vagyunk beérni a kevesebbel, mintsem a legtöbbel. És a fontos pillanatokban nem hozzuk a legjobbat a munkánkban. Aztán pedig döbbenten nézzük a helyzetet, amit mi magunk kreáltunk. Ha felismertük volna, máshogy csináltuk volna.

Gondolj úgy magadra, mint egy ácsra! Gondolj a házadra! Mindennap, amikor beversz egy szöget, lefektetsz egy deszkát, vagy felhúzol egy falat, bölcsen építs! Ez az egyetlen élet, amit felépíthetsz. Ha csak egy nappal élsz is tovább, megérdemli az a nap, hogy kegyesen és méltósággal éld meg.

Az élet egy csináld-magad projekt. A holnapod a ma hozzáállásának és döntéseinek az eredménye. Add meg Istennek, ami jár neki, s ne azt, ami megmaradt!

 „Amikor a papok kijöttek a szentélyből, felhő töltötte be az ÚR házát, úgyhogy a papok a felhő miatt nem tudtak odaállni, hogy szolgálatukat végezzék, mert az ÚR dicsősége betöltötte az ÚR házát.” (1Királyok 8:10–11)

A frigyládát, amely Isten jelenlétét jelképezi, a templomba vitték. Az 1Királyok 8:10–11 elmondja, hogy amikor a vallási kötelezettségeket elvégezték, Isten dicsősége felhőként töltötte be a templomot, megállítva ezzel minden ceremóniát. Isten dicsőséges jelenléte átvette a szerepet.

Ahhoz, hogy Isten megindítsa a szívünket, igaznak kell lennie, dicséretünknek pedig teljesnek és tökéletesnek. Az 1Királyok 8:65b verse így szól: „…hét napig és még hét napig”. A hét a teljesség és a tökéletesség száma. Ezután áldásban, teljes örömben és hálában járhatunk.

Amikor a Szentlélek jelenléte betölt minket, akkor Isten dicsősége árad ránk. Ahhoz, hogy Isten dicsősége megnyilvánuljon, szívünk tiszta és dicsőítésünk teljes kell legyen. Az dicsőíti Jézust, a Királyt, hogy örömmel éljük életünket a menny felé (hazafelé) tartva. „…dicsősége betölti az egész földet!” (Ézsaiás 6:3b)

És még valami. A jelenlétében ott vannak a törvényei. A természeti törvények azért működnek, hogy megismerhessük és megérthessük teremtő Istenünk útjait. Az életünket ezek a természeti törvények irányítják és csak az Ő isteni beavatkozása változtathat ezen. Ezt hívjuk mi csodának. Ma engedd, hogy az életedet megtöltse az Ő dicsősége, higgy és láss csodát!

Úr Jézus, kérlek segíts áldanunk Téged, amint megtöltesz bennünket örömmel, boldogsággal és dicsőséggel. Ámen.

További igék elmélkedésre: 2Krónikák 5:13–14; Zsoltárok 99:1.