„Az ajándékozó bővelkedik…” (Példabeszédek 11:25)

Huszonöt éves osztálytalálkozójuk volt. Ted és Joe nem találkoztak az érettségi óta. Ted, az iskolai kosárlabdacsapat sztárja egy nagyvállalat igazgatója lett. Joe, aki a verhetetlen csapat kapitánya volt, lelkészi szolgálatba állt. „Joe, szeretném megköszönni neked azt, hogy ma ilyen sikeres vagyok” – mondta Ted. „Nem hiszem, hogy bármi közöm lett volna hozzá” – válaszolt csodálkozva Joe.

„Nos, valószínűleg nem tudtál róla – szólt Ted –, de az őrületbe kergetett, hogy nem engem választottak meg csapatkapitánynak. Nem sokkal az érettségi előtt megkérdeztem az edzőtől, hogy a csapat miért rád szavazott, és nem rám. Amit mondott, az megváltoztatta az életemet. Azt mondta: »Ted, te voltál a csapat legjobb játékosa, de Joe volt a legjobb csapatjátékos. Te a legjobb játékos akartál lenni az Egyesült Államokban, Joe azt akarta, hogy mi legyünk az Államok legjobb csapata. Ezért lett ő a kapitány, és nem te.«

Ez olyan lecke volt, amit sohasem felejtettem el – mondta Ted. – Amint elkezdtem egyre inkább hozzád hasonlóvá válni, megválasztottak az egyetemi csapat kapitányának, aztán pedig a munkahelyemen kezdtem emelkedni a ranglétrán. A régi énem azt akarta volna, hogy a vállalatom legyen a világon a legjobb. Most azon igyekszem, hogy olyan vállalat legyen, ami a legtöbbet tesz a világért. Ezt szeretném neked megköszönni.”

„Én is köszönettel tartozom” – mondta Joe. „Miért?” – csodálkozott Ted. „A jövő vasárnapi igehirdetésemért” – válaszolta Joe.