„…a jókedvű adakozót szereti az Isten.” (2Korinthus 9:7)

Egy gyerek, aki éppen megtanulta bekötni a cipőfűzőjét, úgy sírt, hogy végül az anyukája megkérdezte: „Ennyire nehéz?” „Nem – zokogta a gyerek – de most már egész életemben meg kell tennem!” Így érzel az adakozással kapcsolatban is? Szeretnéd megtanulni, de nem vagy biztos benne, hogy egész életedben csinálni akarod?

Egyszer fecskék tanították repülni kicsinyeiket egy tó fölé benyúló ágról. Egyik fiókát a másik után tolták le az ág végéről, míg azok valahol az ág és a víz között felfedezték, hogy tudnak repülni. A szüleik tudták azt, amit a fiókák nem: amíg nem tanulsz meg repülni, nem is élsz igazán. Tudod mit? Az adakozás olyan tevékenység, amelyet Isten tervezett beléd, ez az a levegő, amibe beleszülettél. Ám amíg erre rá nem jössz, kétségbeesetten kapaszkodsz mindenbe, amibe csak tudsz. Figyeld: „…aki bőven vet, bőven is arat” (2Korinthus 9:6). Minden egy maggal kezdődik. Bármi lehet mag, ami megsokszorozódhat: szeretet, idő vagy pénz. Az aratás pedig olyan javak formájában tér vissza hozzád, mint az öröm, a kapcsolatok és az anyagiak.

Ha az, amid ma van, nem elég ahhoz, hogy aratás legyen, akkor használd vetőmagként, és engedd, hogy Isten megsokszorozza számodra! Tedd próbára az adakozással Istent! Gyerünk, tetszeni fog az eredmény! Adni olyan, mint repülni, csak amikor elengeded azt, amibe kapaszkodsz, és szárnyra kelsz, akkor éled át igazán: „Erre születtem!”

Imádkozz így:

Atyám, hadd tudjam odaadni az életemet, hogy életet nyerjek! Add, hogy gondolataim és cselekedeteim összhangban legyenek azzal, amit te szeretnél nekem, a családomnak és a körülöttem élőknek! Segíts, hogy olyan kapcsolatom legyen veled, amelyben mindinkább a Szentlélek vezet. Segíts, hogy ne kapaszkodjam mindenáron a biztonságba a te országod kérdéseiben! Add, hogy kegyelmed és irgalmad kiáradhasson rajtam keresztül! Ámen!