„Az Úr pedig jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért, és kétszeresen visszaadta az Úr Jóbnak mindazt, amije volt.” (Jób 42:10)

Teréz anya írja: „Egyik este egy férfi jött a házunkhoz, és azt mondta: »Van egy család nyolc gyerekkel, akik napok óta nem ettek.« Magamhoz vettem némi élelmet, és elmentem hozzájuk. Amikor odaértem, láttam a kisgyermekek alultápláltság miatt eltorzult arcát. Nem volt rajtuk szomorúság, csak az éhség fájdalma. Egy kis zsák rizst adtam az anyának, aki az egyik felét megtartotta, a másik felével pedig kiment. Amikor visszajött, megkérdeztem tőle: »Hová ment?« Így válaszolt: »A szomszédaimhoz, ők is éhesek.« Nem lepődtem meg azon, hogy odaadta, a szegények általában igen nagylelkűek. De az meglepett, hogy tudta, ők is éhesek. Szinte törvényszerű, hogy amikor szenvedünk, annyira csak önmagunkra figyelünk, hogy nincs időnk másokra.”

Amikor Jób jobban törődött a barátaival, mint önmagával, Isten meggyógyította, és kétszer annyit adott vissza neki, mint amennyije korábban volt. Ez a kölcsönhatás törvénye. Két dologra tanít:

1) Az adakozás lehet a kiút a bajodból. Jézus mondja: „Adjatok, és adatik nektek…” (Lukács 6:38). A jövőd azzal kezdődik, amit ma a kezedben tartasz – bármi legyen is az. Semmi sem túl kevés ahhoz, hogy megsokszorozódjon, de el kell vetned.

2) Amit hajlandó vagy megtenni másért, meghatározza, hogy Isten mit hajlandó megtenni érted. Figyelj: „…ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól…” (Efezus 6:8).

Imádkozz így:

A szükség és szegénység idején ne engedj, Uram, saját nyomorúságomba és aggodalmaimba süllyedni! Segíts még komolyabban imádkoznom azokért, akik hozzám hasonló helyzetben vannak! Uram, ilyenkor tudom meg, hogy a te országod közel van, hogy számodra a csoda lehetősége kézzelfogható. Segíts, hogy igazán értékeljem a felém irányuló legapróbb kedvességet is, és amikor megtörténik a csoda, hálásan tudjam azt fogadni! Ámen!