„…aki bőven vet, bőven is arat.” (2Korinthus 9:6)

Három dolgot kell ma megtanulnod a vetésről és az aratásról:

1. Minden, amid van, vetőmag. A képességeid, a szereteted, az imáid és a pénzed mind vetőmagok. Egy kisfiú ebédje vetőmaggá vált, és jóllakatott ötezer embert, amikor letette a Mester kezébe. Figyeld csak: „Aki pedig magot ad a magvetőnek… megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét.” (2Korinthus 9:10). Jegyezd meg: Isten csak a vetőknek ad magot, úgyhogy vess tovább!
2. A mag, amit elvetsz, nem vész el az életedből. Csak elmozdul onnan, ahol ma vagy oda, ahol holnap leszel. Amikor odaérsz, már nem egy mag lesz, amit elvetettél, hanem az aratás, amire szükséged van. A folyamatos vetés folyamatos aratást garantál, ez törvényszerű. Figyelj: „...aki bőven vet, bőven is arat” (2Korinthus 9:6).
   
   
3. Isten sohasem fog arra kérni, hogy olyat adj, amid nincs. Azt azonban gyakran fogja kérni, hogy add oda, amit szeretnél megtartani. Miért? Mert az adás bizonyítja, hogy legyőzted az önérdekedet. Pál azt mondja: „Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert »a jókedvű adakozót szereti Isten«. Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségetekből jusson minden jó cselekedetre” (2Korinthus 9:7–8).

„Mennyit várhatok Istentől?” – kérdezed. Annyit, amennyit nyugodtan rád bízhat, és amennyit az ő akarata igényel a te életedre nézve.