„…megtanultam az elégedettség titkát…” (Filippi 4:12 NIV)

Az elégedettség néha azt jelenti:

1. Megtanulod, hogy kevesebbel is boldog légy. Egy túlterhelt vállalatvezető úgy döntött, hogy néhány napot egy kolostorban fog eltölteni. „Remélem, ittléte áldásos lesz” – mondta a szerzetes, aki a cellájához vezette. „Ha szüksége lenne valamire, csak szóljon! Majd megtanítjuk, hogyan tud élni nélküle.” A boldogság nem abban áll, hogy megkapod, amit akarsz, hanem abban, hogy élvezed azt, amit Isten neked adott. Pál azt mondta, hogy megtanult elégedett lenni. „Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt.” (Filippi 4:12)
   
   
2. Emlékezteted magad arra, hogy a helyzet lehetne rosszabb is. Snoopy a kutyaházában feküdt hálaadás napján, morogva amiatt, hogy neki csak kutyatáp jutott, amikor az emberek odabenn pulykát, szaftot és pitét kapnak. „Persze lehetne rosszabb is – tűnődött később – születhettem volna pulykának is.” Ha emlékezteted magad arra, hogy „lehetne rosszabb is”, az hatásosan fejlesztheti az elégedettségedet.
   
   
3. Megérted, hogy amire szükséged van, az nem materiális, hanem spirituális. Pál azt mondja, hogy őrizkedjünk „a kapzsiságtól, ami bálványimádás” (Kolossé 3:5). A mi problémánk nem csupán az, hogy többet akarunk, hanem az az állapot, amely minden kívánságunk mögött ott van, hogy igazán Isten után vágyódunk.

Szent Ágoston mondta: „Magadnak teremtettél minket, Uram, és szívünk nyugtalan addig, amíg meg nem nyugszik Benned.” Az elégedetlenségünk, ha hagyjuk, erősítheti lelki éhségünket, hogy így imádkozzuk: „jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is” (Máté 6:10).