„Sok ember lesz a mennyben?” Igen, a világ összes országából tömegek lesznek ott. „Meg fogjuk érteni egymást?” Persze, mind egy közös nyelvet beszélünk majd, pontosan úgy, mint Bábel tornyának építése előtt. „Hogyha tényleg hatalmas tömeg lesz ott, akkor nem fogom egy kissé elveszettnek és magányosnak érezni magam?” Nem. Te ugyanaz leszel a mennyben, mint aki a Földön is vagy: páratlanul önmagad és egyedülállóan az Övé. Isten mindannyiunkat nevünkön szólít majd. Mózes még mindig Mózes lesz, én továbbra is én, te pedig továbbra is te leszel.

„Szégyellem beismerni, de egy kicsit félek. Szeretem ezt a földi életet, hogyan tudnék hozzászokni valami annyira máshoz?” Ez a világ olyan, mint az anyaméh. A magzat szűk helyen van édesanyja méhében, a mi földi életünk is korlátozott lehetőségek közötti élet. Talán a baba is fél egy kicsit a születéstől. „Akkor a halál…?” Eltaláltad, út a földi életből a mennyei lét új világába. Egy alagúton fogunk keresztülmenni, talán rövid küzdelemre is számíthatunk, csakúgy, mint amikor megszülettünk, de az alagút végén a mennyország van. Gondold el, hogy megragadsz egy kezet, és kiderül, hogy Isten kezét fogtad meg! Hogy egy mélyet lélegzel, és mennyei levegő áramlik beléd! Friss erőt érzel, és rájössz, hogy ez a halhatatlanság. A viharból és fergetegből eddig ismeretlen nyugalomba kerülsz. Felébredsz, és rájössz, hogy otthon vagy. „Volt valaha olyan, aki véletlenül került oda?” Nem, bejutni csak előzetes egyeztetés után lehet. Te megbeszélted már Istennel?

„Hogy fogom felismerni szeretteimet földi testük nélkül?” Ugyanúgy, ahogy a tanítványok is felismerték Mózest és Illést, annak ellenére, hogy azok több száz évvel korábban meghaltak (ld. Márk 9:4). A mennyben ugyanúgy Isten gyermeke leszel, mint most a földön, csupán a földi tested nélkül. Az várni fog az Úr második eljöveteléig, amikor is „…mindnyájan el fogunk változni…” (1Korinthus 15:51).

„Továbbra is fogunk tanulni és növekedni?” Mindenképpen! Az atom felépítésének ismerete gyerekjáték lesz ahhoz képest, amit ott megtanulsz majd. Képzeld el, milyen lehet Isten szemszögéből tanulmányozni a történelmet! Vagy utazni nem a fény, hanem a gondolat sebességével! „Lesz időnk kikapcsolódásra és pihenésre?” Természetesen, a mennyország a pihenés helye. Kertészkedhetsz anélkül, hogy beleizzadnál, sőt szárazsággal vagy gyomokkal sem kell küzdened. Írhatsz verset vagy szerezhetsz zeneműveket. Faraghatsz szobrot vagy festhetsz tájképeket. „Isten dicsőségére?” Igen, a mennyben minden őt dicsőíti.

„Kell-e majd bármi miatt is aggódni?” Nem. Nem lesznek fegyverek, bombák, nem lesz bűnözés, részegség, erőszak, lopás vagy háború. Az ajtókon nem lesz zár. Semmi sem lesz ott abból, ami a földi életben félelmetes. „…halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jelenések 21:4). „Hogyan juthatunk a mennybe?” Nem véletlenül, hanem egy döntés alapján: elfogadva Krisztust Urunknak és Megváltónknak. Te megtetted már ezt?

Imádkozz így: 

Uram, vágyódom arra a napra, amikor nem lesz több feszültség, teher és aggodalom. Ám tudom azt is, hogy már most is élhetem az életemet úgy, hogy szabad vagyok minden bánatomtól és fájdalmamtól. A mai napot választom a veled való találkozásra, amikor csak Te és én vagyunk, és semmi sem zavar vagy választ el minket. Köszönöm neked. Ámen!