„Az én Atyám házában sok hajlék van…” (János 14:2)

2001. szeptember 11-én egy anya azt mondta négyéves fiának, hogy a fiú édesapja, egy New York-i rendőr, nem fog este hazajönni, mert felköltözött a mennyországba. „Fel tudjuk hívni telefonon?” – kérdezte a gyermek. „Nem, de egy napon majd találkozunk vele” – válaszolt az édesanyja. Egy kis szünet után a gyermek felnézett és megkérdezte: „Anya, milyen az a mennyország?” Rengetegen teszik fel ezt a kérdést. Ki tud rá választ adni? Jézus! Hallgasd: „Az én Atyám házában sok hajlék van… elmegyek helyet készíteni a számotokra” (János 14:2). „Milyen a mennyország?” Olyan, mint beköltözni mennyei Atyád házába, melyet külön neked készítettek elő. Nem kell felújítani, nincsenek befejezetlen részek, nem ér csalódás a beköltözés napján.

„Mit fogunk ott csinálni?” Szolgáljuk Istent éjjel és nappal (ld. Jelenések 7:15). „Miféle szolgálat ez?” Angyalokat irányítani, egész városokért felelni. „Felismerjük majd a szeretteinket? A mennyben talán kevesebb lenne az ismeretünk, mint itt a földön? „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.” (1Korinthus 13:12)

„A gyermekeink fiatalok, a szüleink pedig idősek maradnak?” Nem. „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá…” (1János 3:2) Jézushoz, aki 33 évesen távozott a Földről.

„És mi a helyzet a mozgásukban korlátozottakkal?” Hallgasd csak: „...a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk… mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására” (Róma 8:18,23). Joni Eareckson Tada azt mondja: „Halálom után eljön a nagy nap, amikor én, akinek minden végtagja béna, táncolni fogok!” A mennyország csodálatos lesz!