„A bizalom egy olyan kapcsolat gyümölcse, amelyben tudod, hogy szeretnek téged.” Tudod, hogy Isten szeret téged? Ezt talán már számtalanszor hallottad, de el is ért a szívedig, hogy mit jelent? Max Lucado így teszi megragadhatóbbá: „Ha Istennek lenne hűtőszekrénye, a fényképed rajta lenne. Ha lenne pénztárcája, a fotód benne lenne. Minden tavasszal virágokat küld neked, és napfelkeltét minden reggel. Ha bármikor beszélni akarsz vele, Ő figyel rád. A világegyetem bármelyik részét választhatta volna lakhelyéül, és Ő a szívedet választotta. Kedves barátom, be kell látnod: nagyon szeret téged!” Mi akadályoz meg hát abban, hogy bízz benne?

A hála és az Istenbe vetett bizalom elválaszthatatlanok. Gyakran úgy gondolkozunk a háláról, mint ami a már megkapott áldásokra adott válasz Isten felé: sikerült a vizsgánk, megoldódott a problémánk, megkaptuk, amiért imádkoztunk… Vannak esetek azonban – és ezek az igazi hitlépések –, amikor a hálánk megelőzi az életünkbe érkező áldásokat. Előre hálát adhatunk Istennek, hogy meghallgatta imáinkat és kéréseinket, annak ellenére, hogy látszólag még semmi nem történt. Előre hálásak lehetünk azért, hogy jóra fordul a sorsunk, jót várhatunk a jövőtől, mert ismerjük azt az Istent, akiben bízunk. Tudjuk, hogy szeret minket és a javunkat munkálja.

Az igazi hála az Istenbe vetett bizalomban gyökerezik, és áldásokon innen és túl is felfakad a szívünkből.

Mi is valójában a bizalom? Ha egész egyszerűen szeretnénk megragadni a bizalom fogalmát, akkor csak figyeljük meg azt, hogyan viselkedünk, amikor hellyel kínálnak minket. Odasétálunk az üres székhez és ráülünk. Meg sem fordul a fejünkben, hogy az nem bír el. Minden súlyunkkal ránehezedünk, mert „bízunk benne”.

Így van ez Istennel kapcsolatban is. A bizalom rátámaszkodást jelent, és olyan egyszerű dolog, mint leülni egy székre. Nem mindig könnyű, de egyszerű. Amikor eldöntöd, hogy bízol Istenben, akkor az azt jelenti, hogy teljes „súlyoddal” őrá hagyatkozol, mert tudod, hogy meg fog tartani.

Sok mindenben lehet bízni, de csak Istenben érdemes igazán. Joyce Meyer így számol be erről: „Próbáltam bízni magamban, de abból totális katasztrófa lett. Próbáltam bízni másokban, és bár vannak nagyon jó emberek, az emberi természetnek vannak hibái. A kormány nem jó opció, a tőzsde és a nyugdíjalapom sem. Miután számba vettem minden lehetőséget, Isten győzött – Istenben bízom!”

Jó, de hogyan? – kérdezed. Gyakran mi az értelmünkkel közeledünk Isten felé, pedig az igazi hit és bizalom a szív dolga. C. S. Lewis találóan fogalmazott: „Isten létében hinni ezt jelenti: nem érvek előtt hajolok meg, amelyekkel vagy egyetértek, vagy nem, hanem egy személy előtt, aki a bizalmamat kéri.” Isten a bizalmadat kéri.

Döntsd el még ma, hogy bízol benne!