Időnk nagy részét hajlamosak vagyunk vagy a múltban, vagy a jövőben tölteni. Vagy nosztalgiázunk, vagy aggódunk. Te is szorongsz a jövő miatt? Túl sok nehézségen mentél már keresztül ahhoz, hogy a jövőtől bármi jót remélj? A hálára vonatkozó kihívás a jövőt is érinti. Nemcsak a múltért vagy a jelenért, de a jövőért is hálát adhatsz Istennek. „A múltat átéltem, a jelent épp tapasztalom, de hogyan adhatnék hálát valamiért, ami számomra ismeretlen, és még csak ezután vár rám?” – kérdezed. Lehet, hogy számodra ismeretlen, de Isten számára nem az. Bízhatsz annak szavában, aki ismeri a jövődet. A jövőd Isten kezében pihen, és ez elég ok a hálára.

Nem tudjuk pontosan, mi vár ránk, de azt tudhatjuk, hogy milyen lesz. „Hiszen én jól tudom, mit tervezek a számotokra – mondja az Örökkévaló –, s ezek a tervek békességről és felvirágzásról szólnak, nem pedig nyomorúságról és bajról. Olyan jövőt szántam nektek, amelyben jót várhattok.” (Jeremiás 29:11 EFO) Ez Isten terve veled. Mindez nem azt jelenti, hogy nem fogsz átélni soha semmilyen nehézséget és bajt, hanem azt, hogy ezekből végül valami jó fog származni. A végeredmény jó lesz. Miért? Mert „egészen biztosak vagyunk benne, hogy minden összedolgozik azoknak a javára, akik Istent szeretik…” (Róma 8:28 EFO)

Hajlamosak vagyunk kivetíteni a holnapra a ma kihívásait és bánatát. A zsoltáros is küzdött hasonlóval, de nem azt tette, amit mi szoktunk. Nem egy pesszimista jövőképet vetített maga elé. Nem kezdett el panaszkodni és zúgolódni. Gazdasági válság, megélhetési gondok, háborúk hírei, egészségügyi problémák, járványügyi helyzet, viszályok és viták az oltás körül, online oktatás okozta nehézségek vagy akár gyász miatt érzett mély fájdalom – lenne okunk keserűen és borúlátóan beszélni a jövőről. De a Bibliában másról olvasunk.

Dávid, a zsoltáros, amikor elcsüggedt, a saját lelkéhez kezdett el beszélni: „Miért szomorkodsz, lelkem? Miért nyugtalankodsz bennem? Bízz Istenben, és várj rá, mert még hálát adok neki, hogy megszabadított engem!” (Zsoltárok 42:11 EFO).

Tedd ezt te is! Reméld azt a jövőt, amit Isten tervezett számodra, várd hittel, és a tied lesz! Mondd azt: lehet, hogy reménytelennek tűnő helyzetben vagyok, lehet, hogy mások semmi jót nem remélnek az elkövetkezendő napoktól, „de én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén” (Zsoltárok 27:13).

Jó dolgok várnak rád, hidd el, és adj hálát ezért már most!