Bob és Debby Gass példája jól szemlélteti, hogy Isten akaratának felfedezése bizony időt igényel. Íme az ő történetük:

„Isten fel fog használni más embereket, hogy általuk szóljon hozzánk. Egyszer én is kaptam egy ilyen »szót« valakitől, és igaznak bizonyult – drámai módon igaznak! Akkor történt, amikor Debbyvel házasságot kötöttem. A szertartás végén a lelkész imádkozott értünk, majd rám nézett, és ezt mondta: »Sokkal több embert fogsz elérni az írásaiddal, mint a prédikációiddal.«

Ez aztán konkrét és világos beszéd!

Abban az időben utazó igehirdetőként szolgáltam, rengeteg különböző gyülekezetben megfordultam, nem beszélve arról, hogy két évre előre be voltam táblázva. Egyáltalán nem foglalkoztatott az írás gondolata. Nem is voltam megfelelően képzett hozzá. A tanulást tizenöt éves koromban abbahagytam odahaza az észak-írországi Belfastban. Így hát, bevallom, nem sokat gondolkoztam azon, amit hallottam. Ráadásul ez az esküvőm napja volt, az eszem egészen máshol járt.

Debby azonban nagyon is odafigyelt. Máriához hasonlóan, aki »mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében« (Lukács 2:19), ő is leírta ezt, még a dátumot is odaírta, hogy mikor hangzott el, és várta, hogy Isten beteljesítse. Amikor aztán megtörtént, emlékeztetett engem rá.

Négy évvel később írtam meg a Mai Ige című napi elmélkedések első kiadását, és odaadtam egy csoportnak, akik United Christian Broadcasters néven keresztyén rádiót indítottak Angliában. Ezt az első kiadást 3000 példányban jelentettük meg. Őszintén mondom, fogalmam sem volt arról, hogy mi született meg aznap, vagy Isten mekkora növekedését fogja adni. Ma negyedévente több millió áhítatos füzetet adunk ki, különböző nyelveken. Isten akkori szava kétségkívül beteljesedett.

Amikor az emberek azt kérdezik tőlem: »Miért te, Bob? És miért éppen akkor, az életednek azon a pontján?«, nem tudok tökéletes választ adni. De megosztom veletek azt, amit tudok:

1) Csaknem negyven évet vártam, mielőtt az első elmélkedést megírtam volna. Isten nyolcvan évet fordított arra, hogy felkészítse Mózest egy olyan szolgálatra, ami negyven évig tartott. Ez kettő az egyhez arány a felkészülés és kivitelezés vonatkozásában! Mózes élete első negyven évét a fáraó palotájában töltötte, hogy kitanulja Egyiptom módszereit, és megismerje titkait. Élete második negyven évét a pusztában töltötte, ahol megtanulta felismerni Isten hangját, és szeretni az ő népét. Most már készen állt. Az Ézsaiás 46:10-ben arról olvasunk, hogy Isten – ellentétben velünk – a végén kezdi a dolgok megtervezését. Mint egy jó filmrendező, aki először a zárójelenetet forgatja le, majd ezután vázolja fel az összes többi jelenetet úgy, hogy azok ehhez a csúcsponthoz vezessenek, Isten is így készít fel és vezet rendeltetésünk felé. Könnyen lehet, hogy egész életed előkészület egy bizonyos időszakra vagy megbízatásra.”

Folytatjuk a történetet, tarts velünk holnap is!