Túl elfoglalt vagy ahhoz, hogy Bibliát olvass, imádkozz vagy szünetet tarts, hogy feltöltődhess azzal, amit Istentől kapsz? Magad tűzöl ki célokat, és aztán Isten segítségét kéred az elérésükhöz? Kigondolod a saját terveidet, aztán kéred Istent, hogy áldja meg őket? Mióta élsz már így? Hányszor ígérted már meg magadnak, hogy megjavulsz? Azt hiszed, ez majd „csak úgy magától megtörténik” egy napon? Kizárt dolog!

John Ortberg írja: „Amikor Chicagóba költöztem, felhívtam egy barátomat – a legbölcsebb lelki embert, akit ismertem –, és megkérdeztem tőle: »Mit kell tennem a lelki egészségem érdekében?« Hosszú szünet után így válaszolt: »Könyörtelenül ki kell irtanod a rohanást életedből.« Újabb hosszú szünet következett. Végül megszólaltam: »Rendben van, ezt felírtam magamnak. No, és mi mást akarsz még elmondani nekem, mert nincs sok időm, és szeretném a lehető legtöbb bölcsességet megszerezni ebből a beszélgetésből.« Ő így felelt: »Nincs semmi más. Napjainkban a lelki élet legnagyobb ellensége a kapkodás és rohanás. Más korokban más ellenségek voltak, de napjainkban a sietség a lelki élet legnagyobb ellensége, mert nehéz bármit is úgy tenni, ahogy Jézus tette, ha rohanunk és kapkodunk. Sietősen nem lehet szeretni. Kapkodva nem lehet odafigyelni egy gyermekre. Jézus sokszor volt elfoglalt. Az elfoglaltság és a sietség között azonban fontos különbség van. Az elfoglaltság külső körülmény, testi állapot. Jézus gyakran volt elfoglalt, de sohasem sietett. A sietés belső állapot, melyben az ember annyira izgatott és annyira leköti sok minden a gondolatait, hogy nem képes fogadni az Atya szeretetét, nem képes jelen lenni mások számára, és nem tud másoknak szeretetet adni.«”

Értsd meg ezt: a dolgok nem fognak csak úgy megoldódni, maguktól elrendeződni az életben. Ha arra vársz, míg időd lesz hozzáfogni ahhoz, ami igazán számít, akkor sosem fogod megtenni, amire Isten hívott, sosem leszel azzá, akinek ő tervezett. Lelked kiszárad, elfonnyad. Könyörtelenül ki kell irtanod a rohanást, kapkodást életedből.

Senki más nem teheti meg helyetted – sem a főnököd, sem a lelkipásztorod, sem a házastársad, sem a gyermekeid, sem a legjobb barátod. Ezt neked kell megtenned!

Szánj most rá egy percet, és gondolkodj el a következő két igén: 1) „Az Úr félelme életet jelent: az ember elégedetten alszik, nem éri veszedelem” (Példabeszédek 19:23). 2) „Ismeret nélkül az igyekezet sem jó, és a gyors lábú félreléphet.” (Példabeszédek 19:2)