Tágas tér

„Tágas helyet keress a sátradnak, feszítsd ki sátorlapjaidat, ahogy csak lehet! Húzd meg jól a köteleidet, erősen verd le cövekeidet! Mert jobbra is, balra is terjeszkedni fogsz…” (Ézsaiás 54:2–3)

 Volt egy időszak az életemben, amikor a csapból is a tágas tér ígérete zúdult felém. Akkoriban épp nem volt munkám, beszűkültek körülöttem a lehetőségek, és nem éreztem jól magam a saját bőrömben. Amikor aztán sokadjára került elém valamilyen formában ez az igeszakasz, már sírtam. Tágas tér? Terjeszkedés? Miről beszélsz, Uram? A következő lépést sem látom magam előtt!

Aztán pár hónap múlva újra hallottam ezt az igét, de addigra már teljes fordulatot vett az életem. A túlpartról visszanézve rá kellett döbbennem, hogy annak idején egyáltalán nem voltam felkészülve rá, hogy a „tágas tér” ennyire tágas lesz – mindenféle szempontból. El nem tudtam volna képzelni, hogy nem évek, de napok alatt képes megváltozni minden. Erre tényleg fel kell készülni előre, mert a hirtelen jött szabadsághoz másféle hozzáállásra van szükségünk. Még most is csak tanulom, hogyan éljek a lehetőségeimmel. Annak azonban nagyon örülök, hogy ez megtörtént velem.

Mi volt az akkori helyzet kulcsa? Messzebbre emeltem a tekintetemet, mint ahogy az per pillanat észszerűnek tűnt, és merészen léptem egy nagyot. Az Úr akkor nyilvánvalóan erre vezetett, és túl sok vesztenivalóm nem volt.

Valamikor az embernek könnyebb azt gondolnia, hogy a körülményei áldozatává vált, és belesüppedni ebbe a szerepbe, mint hogy merjen radikálisan változtatni az életén. Könnyebb beletörődni a megszokott rosszba, mint megkockáztatni egy ismeretlen utat, amelynek nem látszik a vége. Pedig nincs az a feneketlen mocsár, amiből az Úr ne tudna kivezetni. Nem kell a hajunknál fogva kicibálnunk magunkat a helyzetből – amit nem is tudnánk megtenni –, Istennek nagyszerű módszerei vannak arra, hogy kiemeljen.

Amikor azonban Isten hívása elhangzik, és a zár nyílásra kattan, akkor meg kell ragadni a kilincset.

Imádság

Atyám, tudom, Te nem arra teremtettél minket, hogy passzívan vegetáljunk csak a magunk helyén, és csak toldjuk egyik napot a másikhoz. Az élet egyik jele a növekedés, és én szeretnék élni, terjeszkedni, fejlődni, előrébb jutni. Mutasd meg, kérlek, az ehhez szükséges irányt, készítsd elő a lehetőségeket és az eszközöket! Ruházz fel lelki erővel, hittel, bátorsággal és kitartással! Ámen.

Napi kihívás

Mi az, ami most a leginkább korlátoz téged? Mi az, amiben kevésnek érzed magad, amiben növekedhetnél, változhatnál?

Tegyél ma egy lépést a fejlődés irányába! Ha másképp nem megy, akkor ugorj!