Kicsiny kezdet, bámulatos kiteljesedés

„Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk? Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön, miután pedig elvetették, megnő, és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.” (Márk 4:30–32)

A magoknak van egy rossz tulajdonságuk: első ránézésre nem sokat ígérnek. A mustármagra nézve különösen is igaz ez. Ha az ember a tenyerébe veszi, alig lát valamit. Amikor a földre esik, szinte meg sem lehet találni. A lényegesen nagyobb méretű fűmagok már virágot hoznak, mire ebből a csöppségből elindul valami hajtásféle. Aztán egyszer csak megállsz a mustárfa mellett, és alig látod a legfelső ágait.

Mennyi csoda van egyetlen aprócska mustármagba rejtve! Micsoda teljesítmény az, amit ez az apró magocska nyújtani tud!

Az ember nagyon szeret méricskélni, statisztikákat vezetni, esélyeket latolgatni. Ha valami rohamszerű fejlődésnek indul, annak örül. Ami sokáig nem mozdul, az elkeseríti: ketyeg az óra, eredményt kell felmutatni.

Isten országában azonban másképp működnek a dolgok. Először csak egy aprócska kezdet, egy kis „semmiség”. Aztán amikor kiteljesedve látod, fel sem tudod fogni, hogyan történhetett mindez.

Van a te életedben valami, ami elkeserít, elbátortalanít, esetleg szégyenben tart, mert mások már rég aratják a babérokat, te meg még szinte el sem indultál?

Tudod, hol vannak a legjobb helyen a szívfacsaró szinte-semmik? Isten szerető szívének földjében. Ő körülveszi, táplálja, s olyan magasságokba emeli, hogy mindenki csodájára jár. Nem egy kis magot hoz ki a földből, hanem egy fát, amely milliónyi mustármagot ad a világnak. Ezen kívül árnyékot a fáradt vándornak, otthont a madaraknak, példatörténetet a tanítónak.

Légy türelmes! Isten sokkal többet készít neked, mint gondolnád.

 

Imádság

Atyám, bocsátsd meg, hogy nem látunk tovább az orrunknál! Tudjuk, hogy szeretsz bennünket, és jót szánsz nekünk, de nem tudunk gyermeki hittel belekapaszkodni ebbe a tudásba. A keserűséget, a borúlátást tápláljuk a szívünkben ahelyett, hogy odaadnánk Neked ezeket a rossz gondolatokat. Hozd felszínre őket, és taníts hálás lelkülettel kérni, hinni, várni! Ámen.

Napi kihívás

Emlékezz vissza egy olyan esetre, amikor nem sokat vártál az adott helyzettől, de végül minden összeállt, még jobban is, mint gondoltad volna!

Ha egy beszélgetésben szóba kerül a reménytelenség, oszd meg beszélgetőtársaddal ezt az élményedet!