
„Nem fog a varázslás Jákóbon, sem az igézet Izráelen. Idejében megmondják Jákóbnak, Izráelnek, hogy mit tesz az Isten.” (4Mózes 23:23)
Mózesék egy szép napon Moáb földjén vertek tanyát. A helyiek megrémültek ettől, mert nem egy történetet hallottak már erről a népről és az Istenükről. A királyuk felkért egy pogány prófétát, hogy átkozza meg Izráel népét, vegye el a szerencséjüket. Fel is ballagtak együtt egy hegyre, ahonnan Mózes egész csapata jól látszott. Bálám, a próféta azonban átok helyett csak áldást tudott mondani Isten népére. Kerestek egy másik helyet, ahonnan jobban fog az átok. Bálám száját ismét csak áldás hagyta el. A sokadik próbálkozás után végül feladták, és hazamentek.
Ha este megkérdezték volna Mózestől, hogy milyen napjuk volt, ő valószínűleg ezt felelte volna: „Ó, egészen átlagos. Beszélgettünk, eszegettünk, tettünk-vettünk a sátrak körül. Semmi említésre méltó nem történt…”
Valamikor áldás az, hogy nincs miről beszámolni.
Vannak olyan dimenziói a gondviselésnek, amelyeket mi magunk nem érzékelünk, és Isten sem számol be minden egyes szabadításáról. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egész nap semmi lényeges nem történt.
Döbbenetes volna egyszer felvételről visszanéznünk minden hatást, ami aznap felénk irányult. Mit látnánk vajon? Talán gúnyos, rosszindulatú megjegyzéseket, amelyeket egy kedves pártfogónk helyre tett, s amelyek aztán egyik részről sem kerültek szóba többet? Vagy tetőről lezúduló hótömeget, amely pár perccel azután ért földet, hogy mi arra jártunk? Autót, amit valami lelassított, egyébként belénk csapódott volna a kanyarban? Problémát, ami már azelőtt megoldódott, hogy tudomást vettünk volna róla?Istenem, jó is, hogy nem érzékelem, mi történik a hátam mögött, vagy mi áll előttem. Amiről tudnom kell, azt Te úgyis idejében megmutatod nekem. Azért viszont hálás vagyok, hogy Te azt mondtad, egyetlen ellenem kovácsolt fegyver sem lesz szerencsés, mert ez a tieid öröksége. Köszönöm, hogy aki Nálad keres oltalmat, azt Te betakarod, és nemcsak az érzékelhető fizikai, de a láthatatlan szellemi támadásoktól is megvéded.
Kérlek, emlékeztess erre, amikor elégedetlen vagyok az életemmel! Ámen.
Napi kihívás
Ahogyan Bálám nem tudott átkot mondani Isten népére, a mai napon te is törekedj arra, hogy bármi ér, áldást szóljon a szád! Előre szólok, nem lesz egyszerű. Az idegesítő, felháborító történések esetében kimondottan nehéz dolgod lesz, de hidd el, azok is megoldhatók hittel és egyik kis jó szándékkal.
Üzenet a Mai Ige csapatától:
Nagyon hálásak vagyunk érted Istennek, hogy ránk találtál, és olvasod tartalmainkat.
Képzeld, vannak olyan olvasóink, akik adományaikkal teszik lehetővé, hogy bátorító tartalmaink ingyenesen legyenek elérhetők. Ha számodra is áldásként hatnak üzeneteink, és szíveden viseled szolgálatunkat, akkor mesélj róla barátaidnak, családtagjaidnak! Legyél te is eszköz, hogy minél többekhez jusson el Isten bátorító üzenete!
Amennyiben Isten arra indít, hálásan köszönjük, ha adományoddal te is támogatod missziónkat! Részletekért kattints ide!
Várunk vissza holnap is!
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…