Lisával, a feleségemmel mi is sok példát láttunk a szolgálatunkban a meg nem bocsátás csapdájára. Amikor először szolgáltam Indonéziában, egy gazdag üzletember otthonában tartózkodtam. Ő és a családja is abba a gyülekezetbe jártak, amelyben szolgáltam, de nem volt üdvösségük. A hét során, amíg ott voltam, a felesége megtért, a férj volt a következő, és azután mindhárom gyermek. Megszabadultak, és az egész légkör megváltozott a házban. Nagy öröm töltötte be az otthonukat.

Amikor megtudták, hogy vissza fogok térni Indonéziába a feleségemmel, meghívtak, hogy maradjak náluk. Megérkeztünk, és tízszer szolgáltam a gyülekezetükben. Megtérésről és az Isten jelenlétéről prédikáltam. Éreztük az Ő jelenlétét az összejöveteleken, patakokban folyt a könny az emberek szeméből, és a szabadulás hangjai hallatszottak. A férj édesanyja, aki szintén abban a városban lakott, minden összejövetelen ott volt.  A hét vége felé a férfi édesanyja egyenesen a szemembe nézett, és azt mondta:

– John, miért van az, hogy én soha nem éreztem Isten jelenlétét? Ott voltam minden összejövetelen – folytatta –, és jól figyeltem mindenre, amit mondtál. Előre mentem megtérni, mégsem éreztem Isten jelenlétét egyszer sem. Sőt, soha nem éreztem Isten jelenlétét máskor sem.

Beszélgettem vele még egy ideig, majd azt mondtam: – Imádkozzunk, hogy betelj Isten Lelkével!

 Rátettem a kezeimet, és imádkoztam érte, hogy megkapja a Szentlelket, de Isten jelenlétét egyáltalán nem lehetett érezni. Azután Isten szólt a szellememhez: „Meg nem bocsátás van benne a férjével szemben. Mondd meg, hogy bocsásson meg neki!”

Levettem róla a kezeimet. Tudtam, hogy a férje már meghalt, de ránéztem, és azt mondtam: – Az Úr azt mutatja nekem, hogy meg nem bocsátás van benned a férjeddel szemben.

– Igen, úgy van – felelte. – De igyekeztem megbocsátani neki, amennyire tőlem telt.

Azután elmondta nekem azokat a szörnyűségeket, amiket a férje tett vele. Megértettem, miért küszködött a megbocsátással. De azt mondtam neki: – Ahhoz, hogy kapj valamit Istentől, meg kell bocsátanod – és elmagyaráztam, mit tanított Jézus a megbocsátásról.

– Nem tudsz megbocsátani neki a saját erődből. Ezt Isten elé kell vinned, és először kérned kell Őt, hogy bocsásson meg neked. Azután meg fogsz tudni bocsátani a férjednek. Kész vagy arra, hogy elengedd a férjed iránti sérelmeidet? – kérdeztem.

– Igen – felelte.

Vezettem őt egy egyszerű imában: – Mennyei Atyánk, Jézus nevében kérlek, bocsáss meg nekem, hogy nem bocsátottam meg a férjemnek. Uram, nem tudok megbocsátani a saját erőmből. Én már kudarcot vallottam, de előtted most elengedem a férjem iránti sérelmemet teljes szívemből. Megbocsátok neki.

 Amint kimondta ezeket a szavakat, könnyek kezdtek folyni az arcán. Erősen éreztük az Úr jelenlétét a reggeliző asztalnál, ami elárasztott és csodálattal töltött el minket.

Nem bocsátott meg, és ezért be volt zárva a meg nem bocsátás börtönébe. De amikor elengedte a férje iránti sérelmét és megbocsátott neki, megkapta az Úr erejét az életében, és megismerte az Ő jelenlétét.

 

Továbbadnád ezt az értékes üzenetet? Vagy nyomtatott formában olvasnád a teljes tartalmat?

Rendeld meg „Kiút a sértődöttség csapdájából" című kiadványunkat itt: maiige.hu/kiut

Üzenet a Mai Ige csapatától:

Hogyan győzhetsz szeretettel a legfájdalmasabb érzések felett? Mi módon lehetsz győztes akkor is, ha igazságtalanul bántak veled?
Iratkozz fel az Elengedem, nem fáj többé! című, 3+1 napos üzenetsorozatunkra, és rázd le örökre a lelki sérülések bilincseit!