Ő ad erőt az élethez és a szolgálathoz

Azt olvassuk, hogy miután betöltötte őket a Szentlélek, az apostolok „nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon” (ApCsel 4:33). Azért töltünk időt Isten jelenlétében és építünk kapcsolatot vele, hogy aztán elvihessük Szavát azoknak, akik a környezetünkben fájdalmat hordoznak.

Amikor Jézus felvitte tanítványait a Megdicsőülés hegyére, Pétert annyira megragadta az élmény, hogy ott akart maradni. „Uram, jó nekünk itt lennünk” (Máté 17:4). De Krisztus elmagyarázta, hogy az ő ereje nem raktározásra való, hanem arra, hogy megosszuk másokkal. Pál azt írta: „semmi olyanról nem mernék beszélni, amit nem Krisztus tett általam” (Róma 15:18). Pál nemcsak azért dicsőíti Krisztust, amit vele tett, hanem azért is, amit általa tett.

Isten azért töltött be Szentlelkével, hogy szolgálatba állíthasson másokért. Jézus azt mondta: „Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat” (Lukács 4:18). Azért kaptad tehát, hogy alkalmassá tegyen Isten tervének és céljának betöltésére.

 

Ő a vezetőnk

Ha a keresztyén élet arról szól, hogy személyes kapcsolatunk legyen Istennel, akkor Isten minden bizonnyal ma is szól hozzánk. Egy kapcsolat ugyanis nem épülhet egyoldalú kommunikációra. Először is elkötelezettség kell hozzá. Aztán párbeszédre van szükség a két fél között, amelyben mindketten beszélnek is és figyelnek is egymásra. „Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek.” (Róma 8:9) Ez azt jelenti, hogy Isten Lelke irányítja viselkedésünket és döntéseinket.

Ha Istent követed, az élet többé nem csak annyiból áll, ami látható, érezhető vagy kikutatható. Beletartozik a hitben járás, az Istenbe vetett bizalom, és az, hogy megtanuljuk felismerni az ő hangját és a Lélek vezetését. Sokan vonakodunk ezt megtenni, mert láttunk olyan embereket, akik azt állították, hogy ezt teszik, és viselkedésük ijesztő volt számukra. Ezért amikor érezzük a Lélek vezetését, megkísért minket, hogy kétségbe vonjuk, elemezgessük, és arra a következtetésre jutunk, hogy ez nem logikus, és ezért nem figyelünk rá. Vannak köztünk, akik szeretnének engedelmeskedni a Léleknek, de nem biztosak abban, hogy valóban ő szól hozzájuk. Azon tűnődnek: „Ez valóban Isten hangja, vagy csak a saját vágyaim?” Mind megtapasztaltuk már ezt, teljesen természetes része a keresztyén életnek. Ezért írja Pál: „Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint” (Galata 5:25).

A Lélek vezetésére való figyelés tanulható – lépésről lépésre. Időnként még a legérettebb hívő is tévedhet. Ez nem baj, mert: „Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja” (Zsoltárok 37:23–24).

Amire viszont végig szükséged lesz az út során, az a hit. Ez kulcsszerepet játszik a hívő életed kibontakozásában. A következő elmélkedésekben közelebbről is megvizsgáljuk.